Főkép Nem állíthatom, hogy túl sok könyvet olvastam a gyermekgondozással és -neveléssel kapcsolatban, ahogy azt sem, hogy a neves gyerekpszichológus, Ranschburg Jenő minden művét betéve tudom, de eddig bármit olvastam vagy hallottam tőle, az mind – elnézést a kifejezésért – nagyon ott volt.
Nem csak, hogy egyet tudtam vele érteni, de meg is érintett, és lenyűgözött, hogy mennyire fontosnak tartja, és milyen remekül ért is hozzá, hogy rávezesse a szülőket a gyerekeik megértésére.
 
Mikor hazavittem ezt a verseskötetet (melynek volt már egy korábbi kiadása 1996-ban), és a feleségem beleolvasott, kicsit megrémült, és úgy vélte, ezek a versek nem gyerekeknek valók. De ha végigolvassa az ember, rájön, hogy nem így van.
A versek zöme ugyanis egy adott, bár elképzelt óvodás kisfiú életéről szólnak, egyes szám első személyben, és pontosan olyanok, ahogy egy ilyen korú gyermek gondolkodhat és érezhet. És igen, kemény témákat érintenek a versek, hiszen a fiú szülei elválnak, nagyapja meghal…

És Ranschburg Jenő nagyságát épp az mutatja, hogy milyen hitelesen jön át mindez ezekben az egyszerű, néha talán a svéd gyerekversekkel rokon költeményekben.
Itt nincs Weöres-féle varázslat a szavakkal, nincs olyan gyönyörű zeneiség, de a rímek stimmelnek, mindegyik versnek megvan a maga erőteljes ritmusa, szépség is van bennük, akárcsak humor – és az az igazi gyermeki bölcsesség is megjelenik, nem „csak” a gyermeki félelmek, bizonytalanságok, vívódások.

Ilyenformán talán tényleg nem is annyira gyerekeknek, mint inkább a szülőknek való ez a kötet. Mert egyértelműen segít abban, hogy a felnőttek megértsék, mi zajlik a kicsik lelkében és elméjében, mint élik meg mindazt, ami velük és körülöttük történik. S teszi mindezt olyan letisztult módon és nyelvezettel, amiben egy fia pszichológiai kifejezés nincs, bárki megértheti, aki maga is volt gyerek.
 
A költemények zöme egyébként ’96-ban született, ám van köztük néhány 1959-ből is, amik arra is bizonyítékkal szolgálnak, hogy az író még a pszichológia szak elvégzése előtt, Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolásként is milyen remekül értett a gyermeki lélekhez.
Nem vitás, hogy arra született, hogy gyerekekkel foglalkozzon, és nem lehetünk elég hálásak, mi magyar olvasók, hogy ilyen kiváló ember ügyködik azon, hogy jobban megértsük azokat a népeket most, akiket amúgy a jövőként szokás emlegetni.