Főkép
 
Theresa Révay könyve tökéletes képet ad a második világháború utáni időkről. Két üvegműves család életét mutatja be, a családtagok rögös útjait, amelyek az idő múlásával és a véletlenek egybeesése folytán egybefonódnak. Betekinthetünk az emberi lélek rejtelmeibe, láthatjuk, hogyan alakítják sorsukat a szereplők a lelki megpróbáltatások után.
 
A második világháború után tönkrementek a muranói üvegfúvó műhelyek. Fénykorában a Grandi családé volt az egyik legnagyobb és legnevesebb műhely Olaszországban. Nagyapja halála után Livia, örököli a család legbecsesebb kincsét, azt a piros füzetet, amelyben az évszázadok óta híres chiaroscuro üveg előállítása áll.
 
A lány sorsa azonban váratlan fordulatot vesz, amikor egy francia férfi, François Nagel meglátogatja a gyárat. Rövid szerelmi viszonyuk gyümölcse egy kisgyermek lesz, így Livia, kötelességeinek eleget téve feleségül megy a férfihoz és Franciaországba költözik, maga mögött hagyva életének valódi szerelmét, az üveggyártást.
 
Eközben Csehországban, egy másik üveggravírozó család készül elhagyni szeretett otthonát. Hanna Wolf, az erőszakból fogant kislányával együtt egy internálótáborba kerül, közben epekedve várja haza bátyját, Andreast a háborúból.
 
A két család élete ellentétes vonalon halad tovább a háború után. Míg Livia egy francia nemes családnál, Párizsban éli tovább az életét, addig Wolfék a táborban szörnyű körülmények között élnek.
Egy dolog azonban összeköti a két nőt: olyan gyermeket hoztak a világra, akit nem vártak, ezért magányosak és meggyötörtek.

A szerelmi szálak követhetőek, azonban a megszokottól eltérően itt a testiségben bontakoznak ki az érzelmek. Olyan hévvel és szenvedéllyel teli légyottokról olvashatunk, amelyek megmutatják, hogy a háború milyen mély magányba képes sodorni az emberi lelket.
 
Az írónő ügyesen szövi össze a különböző sorsokat, láthatjuk, hogyan válik az olasz fiatal lány férjes asszonnyá és anyává, hogyan bontakozik ki Hanna tehetsége, miként lendül fel újra a muranói üvegfúvó műhely.
 
Aki szereti a háborús regényeket annak mindenképpen ajánlott, hiszen tökéletes képet ad arról, hogyan álltak talpra a műhelyek, a családok ilyen trauma után, hogyan ivódott bele a mindennapjaikba és határozta meg a jövőjüket a második világháború.