FőképEddig talán még egyik képregényt sem vártam akkora izgatottsággal, mint A Másik folytatását, hiszen előzőleg sikerült úgy lezárni a történetet, hogy elképzelésem sem volt a folytatásról és bár abban nem kételkedtem, hogy hasonló színvonalon szövik tovább a sztorit, érdekelt, hogyan oldják meg.

Az előző kötet végén Morlun olyannyira lezúzta hősünket, ahogy eddig még senki, és aminek köszönhetően a Pókembert láthatólag már csak egy hajszál választja el a csúnya végkifejlettől.
Az új könyv pontosan innen folytatódik és pontosan itt kerülnék én is bajba, ha bármit el kellene árulnom a történetről, hiszen azzal le is lőném a poént, így aztán erről csak annyit mondanék, hogy ugyan az általunk ismert Pókember valóban nem éli túl Morlun támadását - ugyanakkor mégis.

Hogy ezt hogyan, arról már tényleg nem beszélhetek, de a kötetből elég világosan kiderül, hiszen mással sem foglalkozik, és ha ennek módját nem is írom le itt, annyit azért mondhatok, hogy az Evolúció minden eddigi Pókember-sztorin túltesz.
Ez itt már bizony nem a fiatalabb korosztálynak szóló, cenzúrázott változat, hanem már-már kőkemény horror, emellett pedig azért akad némi akció is.

Az Evolúcióban végigkövethetjük Pókember átalakulását, aminek során a régi közkedvelt, emberi hősünkből valami új és ismeretlen válik, aki ugyan részben önmaga marad és mégsem.
Nem vagyok biztos benne, hogy szükség volt erre a megújulásra, mert hát a hálószövőt ugye eddig is olyannak szerettük, ahogy annak idején Stan Lee megálmodta, és ez a kép most módosulni látszik, ugyanakkor panaszom sem lehet, hiszen rendkívül érdekes és izgalmas dolgok történnek itt.

Ha belegondolunk, hogy már a legutóbbi történetekkel is elég magasra tették a mércét, akkor talán valóban ez volt az egyetlen módja, hogy még tovább fokozzák a hangulatot. Ez pedig hibátlanul sikerült is, mert a jelen könyv is elég erős látványban és történetben egyaránt.

Azért azt megjegyezném, hogy egy kis baki mégiscsak becsúszott a könyv elejére és bár nincs nagy jelentősége a történet szempontjából, azért engem egy kicsit mégiscsak zavart, mert kiszúrtam, de így legalább át tudom érezni azok boldogságát, akik sokmillió dollárból készített amerikai filmcsodákban megtalálják az oda nem illő részeket.

Mindez persze nem vette el a kedvemet a folytatástól, épp ellenkezőleg, megint alig várom, hogy lássam, mi fog történni a folytatásban, és hogy hova tudják még elvinni ezt a sztorit.