Főkép Bud Spencert (eredeti neve Carlo Pedersoli) és Terence Hillt (eredeti neve Mario Girotti) senkinek nem kell bemutatni, hiszen filmjeiket (1967 és 1994 között legalább 17-ben játszottak együtt) szinte folyamatosan el lehet csípni valamelyik tévécsatornán, ezért nem csoda, hogy a zenék egy részét is csaknem kívülről fújjuk.
 
Mégsem tudok róla, hogy bárki is összeválogatta volna ezeket a dalokat egyetlen lemezre. Egészen mostanáig, ugyanis Hargittay Gábor, Miklós Attila és Tamás Péter ötlete, koncepciója és szerkesztése nyomán megszületett egy 17 számból álló összeállítás, melyre a dalok – szerencsére – eredeti verzióban kerültek fel.
 
A Spencer-Hill filmek zenéi viszonylag széles spektrumon mozognak: akadnak olyan témák, melyek a maguk idejében önálló életre kelve közkedvelt slágerekké váltak, meg olyanok is, melyek kifejezetten fiesztás hangulatukkal ragadták, ragadják magukkal a hallgatókat, de nem szabad megfeledkeznünk a funkys-diszkós-jazzes, olykor szimfonikus instrumentális aláfestésekről sem.
 
A zenei témák többségének zsenialitása abban rejlik, hogy nagyon-nagyon egyszerűek, dallamosak, és nem csupán a csendeket töltik ki, vagy a hangulatot alapozzák meg, hanem közegükből kiemelve, önállóan is megállják a helyüket. Bár most már erősen retro feelinget árasztanak magukból.
 
A kettős legtöbb filmjének zenéjét egy testvérpár, Guido és Maurizio de Angelis jegyzi, akiket helyenként Oliver Onionsként is említenek.
Harminc éves pályafutásuk alatt körülbelül százötven filmben (pl. az Alain Delon főszereplésével készített Zorro, vagy az olasz-francia-német-brit kooprodukcióban készült Sandokan, a maláj tigris) működtek közre zeneszerzőként, de karrierjük csúcspontjának mégis a Spencer-Hill filmekhez komponált zenéket tekinthetjük.
 
Sajnos a többi zeneszerző, Carmelo és Michelangelo La Bionda, Amii Stewart, Albert One, Giancarlo Bigazzi, Franco Micalizzi nem lettek ennyire sikeresek, bár a szicíliai La Bionda fivérek által alapított diszkóegyüttes rendkívül népszerű volt a hetvenes évek második felében Európa-szerte; Amii Stewart első kislemeze pedig, ami egy régi Eddie Floyd-dal, a „Knock On Wood” 1979 áprilisában a tengerentúli slágerlista élére került, majd rövid idő alatt az európai kontinenst is meghódította.
 
Mindent figyelembe véve ez egy hiánypótló album, mellyel kellemes perceket szerezhetünk magunknak és barátainknak egyaránt.
És akár eljátszadozhatunk azzal a gondolattal is, hogy milyen lenne ezeket a dalokat modern, huszonegyedik századi köntösbe öltöztetve meghallgatni. Vagy éppen egészen más stílusra áthangszerelni. Ki tudja, talán még jó is kisülne belőle…
 
Előadók:
The Oceans (1)
Oliver Onions (2, 7, 8, 12)
Franco Micalizzi Family (3, 8, 11)
A. D. Meakin (3, 4)
Bud Spencer (5, 9)
Children vocal (5)
Olimpio (6)
Adriano Pappalardo (9)
Ennio Morricone (11)
Amii Stewart (13)
Enrico Riccardi Project (13)
Walter Rizzati (15)
Annibale (16)
Fan`s Club (17)
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. MOVIN` CRUISIN` (Kincs, ami nincs)
2. BROTHERLY LOVE (És megint dühbe jövünk)
3. WHAT`S GOING ON BRAZIL (Nincs kettő négy nélkül)
4. IN THE MIDDLE OF ALL THAT TROUBLE AGAIN (Nyomás utána!)
5. GRAU GRAU GRAU (Én a vízilovakkal vagyok!)
6. BANANA JOE (Banán Joe)
7. DUNE BUGGY (Különben dühbe jövünk)
8. FANTASY (Bombajó bokszoló)
9. THE GENIE (Aladdin)
10. SPIES AND GUYS (Nyomás utána!)
11. IL MIO NOMEÉ NESSUNO (Nevem senki)
12. FLYING THROUGH THE AIR (Mindent bele, fiúk!)
13. DETECTIVE EXTRALARGE (Extralarge)
14. SHINING DAY (Nyomás utána!)
15. SMOOTHLY (Én a vízilovakkal vagyok!)
16. TRINITY (Az ördög jobb és bal keze)
17. AN ANGEL AROUND ME (Fél lábbal a paradicsomban)