Főkép A tízéves-forma Tracy Beaker korábban bármit megtett volna, hogy Cam magához vegye őt a nevelőotthonból (lásd a szerző Tracy Beaker története című regényét). Amikor viszont ez megtörténik, sajnos elég gyorsan kiderül, hogy komoly gondjaik vannak egymással.
 
A kislány például nehezményezi, hogy nem kap menő cuccokat, emiatt cukkolják a suliban; hogy egészségesen kell táplálkoznia, így csak nagyon ritkán mennek McDonald’s-be; hogy suliba kell járnia, ahol szerinte kifejezetten utálja őt a tanító néni, bár az érzés kölcsönös; és egyáltalán, hogy a világ nem körülötte, vagy éppen őérte forog.
 
Aztán hirtelen a semmiből felbukkan Tracy igazi anyukája, aki nevelőanyjával ellentétben menő cuccokat hord, csinos, és ami a legszebb benne, újra magához akarja venni a lányát. Erre persze Tracy teljesen rámozdul. Mit is tehetne szegény összezavarodott gyerek?
 
Például családi problémái mellett, vagy éppen azok miatt egyre többször kerüli az iskolát. Talál egy lakatlan házat, ahol „elbújhat”, ahol végre azt csinálhat, amit akar. Csakhogy nincs egyedül. Sőt…
 
Barátságok alakulnak, családi kapcsolatok tisztázódnak, és a végére Tracy rájön, hogy „ott vagy otthon, ahol szeretnek”. Persze közben folyamatosan gyakorolja az előző részben kitalált, most azonban magasabb szintre fejlesztett „Ki mer többet?” játékot.
 
Szerintem egyetlen felnőttnek sem kéne szégyellnie, ha mondjuk a metrón vagy a villamoson gyerekeknek szóló könyveket (is) olvas, hiszen ezek olykor sokkal szórakoztatóbbak és tanulságosabbak, mint néhány, direkte felnőtteknek íródott szösszenet.
 
Az 1945. december 17-én született brit írónő, Jacqueline Wilson (születési neve Jacqueline Aitken) például képes úgy megragadni és tálalni komoly társadalmi és erkölcsi problémákat, hogy az ember csak néz, mint Jani a moziban.
Különös tehetsége van ahhoz, hogy lazán, könnyedén, humorosan, mégis komolyan szembesítsen bennünket olyan jelenséggel, amik mellett egyébként nap mint nap elmennénk. Sőt, el is megyünk.
 
Valószínűleg ezért van annyi kallódó fiatal. Csakhogy nekik ciki elolvasni egy ilyen könyvet, pedig… Hát nem olyan ez, mint a 22-es csapdája?