FőképAz amerikai Oscar- és Grammy díjas énekes és dalszövegíró, Lionel Brockman Richie, Jr. 1949. június 20-án született.
Bár sokkal korábban kapcsolatba került a zenével (lásd Commodores), szólókarrierje csak 1982-ben kezdődött, és a rajongók legnagyobb megelégedésére napjainkig tart.
 
Megérne egy-két cikket, hogy vajon mi ennek az oka, de jelen pillanatban nem erre szeretném helyezni a hangsúlyt, hanem egy 2007-es hihetetlen koncert DVD-re, ami ha jók az értesüléseim, egyben Lionel Richie első ilyen jellegű kiadványa.
 
Igazi profi munka, ami méltó ahhoz a nagyszerű előadóhoz, aki pályafutása során mindvégig ügyesen lavírozott a soul, az R&B és a pop határmezsgyéjén, bár dalaiban néha egyéb műfajok, például a country, a funky és a reggae egyes elemei is felbukkantak.
 
Úgy érzem, ahhoz, hogy ezt a zenét igazán értékelni tudja valaki, el kell érnie bizonyos életkort, maga mögött kell tudnia némi tapasztalatot, rendelkeznie kell bizonyos tudással, és nyitottan kell közelítenie a dolgokhoz.
Mondom ezt én, aki alapvetően a keményebb zenét (hard rock, metal) kedvelem…
 
… viszont azt hiszem, képes vagyok meghallani más zenei irányzatok szépségeit is. Különösen egy-egy izgalmas hangszereléssel lehet levenni a lábamról. Mondjuk egy koncerten, élőben megszólaló zongora, szaxofon vagy szájharmonika mindig meg tudja melengetni a szívemet.
 
Mint ahogy az is, ha az előadó és a zenészek élvezik a koncertet, a közönség pedig élvezi mindazt, amit a színpadon lát és hall, ekkor ugyanis létrejön egy sajátos légkör, ami még a DVD felvételről is „lejön”, akár évekkel később is.
 
Nos, Lionel Richie párizsi koncertje valami ilyesmi élményt nyújt – hiteleset és maradandót, amiről évekkel később is szívesen beszél az ember. Szinte irigység költözik a szívembe, ahogy elnézem a szinte extázisban bulizó közönséget – férfiakat és nőket, fiatalokat és idősebbeket egyaránt.
 
Lionel Richie-nek olyan kisugárzása van, hogy ha szavakkal nem kommunikálna a közönséggel, mozdulatai, gesztusai akkor is beszélnének helyette. Közel 60 évesen is olyan hangulatot képes varázsolni, hogy az szinte hihetetlen.
 
Nem tudom, ki és mi alapján válogatta össze a koncerten elhangzó dalokat, de szép munkát végzett, hiszen számos olyan, a maga idejében kislemezként is kiadásra került sláger került a repertoárba, mint például az „All Night Long” (1983), a „Hello” (1984), a „Say You, Say Me” (1985), a „Dancing On The Ceiling” (1986) és a „Just For You” (2004), mint ahogy az „Endless Love” felejthetetlen dallamai sem hiányozhatnak.
 
Nem szeretnék írni külön-külön a számokról, hiszen meggyőződésem szerint a zene, azon belül is egyes számok befogadása és hatása mindig teljesen és tökéletesen szubjektív, ráadásul nagymértékben hangulatfüggő élmény.
 
Ehelyett inkább azt ajánlom mindenkinek, aki csak egy kicsit is szereti azt a fajta zenét, amit Lionel Richie művel, szánjon rá egy kis időt, tegye be a lejátszóba a lemezt, és nézze, hallgassa végig figyelmesen… olyan koncertélményben lesz része, amit sokáig emlegetni fog. Talán még táncra is fog perdülni, mondjuk az „All Around The World” közben.
 
Előadó:
Lionel Richie – ének, zongora
 
Közreműködők:
Dino Soldo – billentyűs hangszerek, szaxofon, vokál
Derek Allen – basszusgitár, vokál
Ben Mauro – gitár, vokál
Oscar Seaton – dobok
 
A lemezen elhangzó számok listája:
Just For You
I Call It Love
Penny Lover
Easy
Ballerina Girl
Running With The Night
Still
Oh No
Stuck On You
Dancing On The Ceiling
Three Times A Lady
All Around The World
Sela
Endless Love
Sail On
Fancy Dancer
Lady (You Bring Me Up)
Brick House
Hello
Don’t Stop / Angel / Destiny Medley
Say You, Say Me
All Night Long
 
Diszkográfia:
Stúdió albumok:
Lionel Richie (1982)
Can`t Slow Down (1983)
Dancing on the Ceiling (1986)
Louder Than Words (1996)
Time (1998)
Renaissance (2000)
Just for You (2004)
Coming Home (2006)
Just Go (2009)
 
Válogatás albumok:
Back to Front (1992)
Truly: The Love Songs (1997)
Encore (2002)
Gold (2006)
Soul Legends (2006)
Sounds of the Season (2006)
The Definitive Collection (2007)
Live in Paris (2007)
Live - His Greatest Hits and More (2007)
Symphonica in Rosso (2008)