Fekete István: Egy szem kukorica
Írta: Galamb Zoltán | 2010. 01. 29.
Furcsán képes játszani velünk az idő és az emlékezet. Mindent átmos, lassanként mindent másként láttat velünk a múló jelen, s ekképp megváltoztatja benyomásainkat, átértékelteti velünk bizonyosságainkat.
Pontosan ezt éreztem akkor is, amikor Fekete István Egy szem kurkorica című novelláskötetét végigolvastam.
Némelyik történet ugyanis rögtön visszaköszönt, másutt, más gyűjteményekben olvastam már.
És nem is tetszett véletlenszerűnek az újbóli találkozás, inkább úgy hatott, mintha valamiféle mindenkori legjobb írásokat tartalmazó válogatást, amolyan Best of Fekete Istvánt lapozgatnék; egy százszínű életmű különféle szakaszait és stílusait átfogó módon bemutató antológiát.
Pedig az Egy szem kukorica 1944-ben, és nem a 21. század elején jelent meg, hogy mai tudásunkat és ízlésünket tükrözze, vagyis eredetileg is pontosan ebben a formában ismerhette meg a közönség.
Az azonban igaz, hogy nem egységes tartalmi koncepció alapján kerültek kiválasztásra a novellák, hanem a korábban, részben még a világháború előtt megjelent legjobb, a szerző számára legkedvesebb írásokat tartalmazta.
A kötet elsősorban a végül a vadász- és állattörténetekről híressé vált alkotó hagyományosabb kisprózáit gyűjtötte egybe, melyekben ugyan olvashatunk Matuláról, a mindenekelőtt a Tüskevárból ismert bölcs öregről, Fekete István egyik tanítómesteréről, de szerepet kap az első szerelem, Ilonka és egy gyerekkori, tüdőbetegségben túl fiatalon elhunyt pajtás, Puska Péter is.
Mindent áthat azonban az íróra olyannyira jellemző szeretet és érzelmi gazdagság; a táj, a természet megelevenedik, az életet pontos realizmussal bemutató képekbe folyton-folyvást beleszövődik a tündérmesék, a folklór, a képzelet, a vallás e világon túli világainak aranyszála is.
Elég elolvasni a címadó, vagy a „Karácsony éjjel” című novellát, és tüstént láthatjuk, megtapasztalhatjuk a Fekete István-i írásművészet rendkívüli szépségét, életközelségét és emberiességét.
Egy szó mint száz, erre a csodálatos kötetre valóban ráillik a legjobb Fekete István novellák gyűjteménye kifejezés, és ha a regények mellé csak egyetlen kispróza-válogatást kellene választanom, bizonyosan ez lenne az.
A kötetben szereplő írások:
Egy szem kukorica
Szimat gyászol
A kiskakas
Télutó
A bagoly
Zsaroltam
Ágnes
Fészekrablás
A kutyák
A griffmadár
Két gyermek
Augusztus
A bosszú
A kölcsön
Marika
A tej
Napló
Puska Péter
A könyv
Fecskemadár
Feltámadás
Mátyás
Tavasz
Malacpecsenye
A rokonok
Ölyvem
Szél
Csetnik
Szerelmem
Éjféli látogatók
Karácsony éjjel
Az ostor
Kárpolyi
Páros-e vagy páratlan
Kapcsolódó írás:Horváth József: Fekete István bibliográfiája
Pontosan ezt éreztem akkor is, amikor Fekete István Egy szem kurkorica című novelláskötetét végigolvastam.
Némelyik történet ugyanis rögtön visszaköszönt, másutt, más gyűjteményekben olvastam már.
És nem is tetszett véletlenszerűnek az újbóli találkozás, inkább úgy hatott, mintha valamiféle mindenkori legjobb írásokat tartalmazó válogatást, amolyan Best of Fekete Istvánt lapozgatnék; egy százszínű életmű különféle szakaszait és stílusait átfogó módon bemutató antológiát.
Pedig az Egy szem kukorica 1944-ben, és nem a 21. század elején jelent meg, hogy mai tudásunkat és ízlésünket tükrözze, vagyis eredetileg is pontosan ebben a formában ismerhette meg a közönség.
Az azonban igaz, hogy nem egységes tartalmi koncepció alapján kerültek kiválasztásra a novellák, hanem a korábban, részben még a világháború előtt megjelent legjobb, a szerző számára legkedvesebb írásokat tartalmazta.
A kötet elsősorban a végül a vadász- és állattörténetekről híressé vált alkotó hagyományosabb kisprózáit gyűjtötte egybe, melyekben ugyan olvashatunk Matuláról, a mindenekelőtt a Tüskevárból ismert bölcs öregről, Fekete István egyik tanítómesteréről, de szerepet kap az első szerelem, Ilonka és egy gyerekkori, tüdőbetegségben túl fiatalon elhunyt pajtás, Puska Péter is.
Mindent áthat azonban az íróra olyannyira jellemző szeretet és érzelmi gazdagság; a táj, a természet megelevenedik, az életet pontos realizmussal bemutató képekbe folyton-folyvást beleszövődik a tündérmesék, a folklór, a képzelet, a vallás e világon túli világainak aranyszála is.
Elég elolvasni a címadó, vagy a „Karácsony éjjel” című novellát, és tüstént láthatjuk, megtapasztalhatjuk a Fekete István-i írásművészet rendkívüli szépségét, életközelségét és emberiességét.
Egy szó mint száz, erre a csodálatos kötetre valóban ráillik a legjobb Fekete István novellák gyűjteménye kifejezés, és ha a regények mellé csak egyetlen kispróza-válogatást kellene választanom, bizonyosan ez lenne az.
A kötetben szereplő írások:
Egy szem kukorica
Szimat gyászol
A kiskakas
Télutó
A bagoly
Zsaroltam
Ágnes
Fészekrablás
A kutyák
A griffmadár
Két gyermek
Augusztus
A bosszú
A kölcsön
Marika
A tej
Napló
Puska Péter
A könyv
Fecskemadár
Feltámadás
Mátyás
Tavasz
Malacpecsenye
A rokonok
Ölyvem
Szél
Csetnik
Szerelmem
Éjféli látogatók
Karácsony éjjel
Az ostor
Kárpolyi
Páros-e vagy páratlan
Kapcsolódó írás:Horváth József: Fekete István bibliográfiája