Főkép

James Ellroy 1948. március 4-én Lee Earle Ellroy néven látta meg a napvilágot Los Angelesben. Hét éves volt, amikor a szülei elváltak. Ő az édesanyjával maradt, aki három évvel később gyilkosság áldozata lett. A tettest soha nem kapták el. Mivel nem tudta feldolgozni az édesanyjával történteket, elég zűrös gyerek lett belőle, ám a lejtőn igazából édesapja halála indult el: bolti lopásért javítóintézetbe került, ahonnan 18 évesen kikerült az utcára – ivott, drogozott és különféle kisebb bűncselekményeket (betörés, rablás, bolti lopás) követett el. Zűrös életmódjának köszönhetően saját bőrén tapasztalta meg a rendőrségi fogdákat és az amerikai börtönviszonyokat. Egy súlyos tüdőgyulladás kellett ahhoz, hogy szakítson addigi életével, és újat kezdjen…

 

Kortörténeti tablóként is tekinthető regénye, a Szigorúan bizalmas 1990-ben jelent meg Amerikában. A történet a háború után, az 50-es évek Los Angelesében játszódik, ahol az amerikai álom tényleg csak álom, a csillogás pedig csak a csúf igazság elrejtésére szolgál. Hiszen ki lenne büszke arra, hogy valójában mindent az alvilág pénze mozgat, hogy olykor mindenki kénytelen átlépni a törvény és törvénytelenség között húzódó határt, hogy mindenki csupán a csúcsra akar jutni – bármi áron? Na ugye! És ami igazán ijesztő: legyen szó gazdagról vagy szegényről, törvénytisztelő polgárról vagy bűnözőről, vagy éppen a végrehajtó hatalom képviselőiről; legyen szó szerelemről, üzletről, művészetről vagy politikáról, mindent behálóz a hazugságból, árulásból és csalásból szőtt háló, melyben az életben maradás egyetlen módja a megalkuvás.

 

Bár a történetben karakterek sokasága hivatott visszaadni Los Angeles párhuzamos valóságait, a regény igazi főszereplője három teljesen különböző egyéniségű rendőr: Jack Vincennes, Edmund Exley és Wendell „Bud” White, meg persze az a gyönyörű és titokzatos nő, aki amellett, hogy mindhármukat elbűvöli, az ügy kulcsfigurája. Bár nem kedvelik egymást, Jack (aki nem csupán a drogkereskedők „réme”, de egy népszerű tévésorozat tanácsadója is), Ed (az eminens karrierista, aki túl akarja szárnyalni nyomozó apja sikereit) és Bud (aki ádáz módon igyekszik leleplezni a bűnözőket, és ha kell, ölni is képes) egy gyilkosság szálainak felgöngyölítése során folyamatosan egymás felé sodródik, miközben egyre mélyebbre rántja őket a gyilkosság, a korrupció, a csalás és az árulás örvénye.

 

Nehéz elhinni, hogy tényleg ennyire sötét és kiábrándító lehet a világ. Pedig ez sokkal hihetőbb, mint bármi, aminek happy end a vége. Hiszen az életnek sem az. Persze ez is pusztán nézőpont kérdése. Mint ahogy az is, hogy kor- vagy kórtörténetnek tekintjük-e Ellroy regényét. Hisz mindkettő lehet. Ha jobban belegondolok, az ilyen könyvektől támad kedve az embernek elmenekülni a világ mocska elől. Bár hogy hová, azt nem tudom, hiszen nincs a világnak olyan szeglete, amit még nem fertőztünk meg önmagunkkal. Lehet, hogy mi magunk vagyunk a kór? Vagy egyszerűen csak belecsöppentünk egy rémálomba, és nem tudunk felébredni?

 

Többek között ilyen és ehhez hasonló gondolatok fogalmazódnak meg az olvasóban James Ellroy regényének olvasása közben, miközben igyekszik megszabadulni a komor, kegyetlen, mégis mélységesen emberi történet rabul ejtő hangulatától. Megjegyzem, kevés sikerrel. Aki esetleg nem olvasta még a regényt, viszont látta a Curtis Hanson rendezésében, Kim Basinger, Kevin Spacey, Russel Crowe, Guy Pearce főszereplésével készült filmet, és az tetszett neki, kérem szépen, tegyen magának egy szívességet, és lásson hozzá az olvasáshoz. Ígérem, nem fog csalódni. Sőt…