Főkép A több szálon futó cselekmény természetesen most is szorosan összefügg, ám mindegyik más-más furcsa személyiséget takar.
 
A szereplők:
 
A munkáját tekintve szippantókocsi-kezelő SERGIO, aki szüleivel és húgával meglehetősen bizarr kapcsolatot ápol; aki délutánonként struccokat etet, és aki esténként elesett, félénk, tévébe telefonáló lányok képzelgésére könnyít magán.
Tulajdonképpen őt nevezhetnénk a könyv főszereplőjének, vele kapcsolatos minden mozzanat, a történések az ő életéből kiragadott eseményeket mesélik el.
 
Az éjszakánként magát prostituáltként áruló ESTER, aki nappal visszafogott lányként éli mindennapjait, de akit már kislánykorában nővére fiúja molesztálva ugyan, de bevezetett egy abnormális szerelembe.
 
EVANGELJA, az (ál)jósnő, aki tévé showműsorokban saját múltjából okulva osztogat tanácsokat, és akinek valódi személyiségére és történetünkben való szerepére hamar fény derül.
 
ADRIANO, a kis gnóm, akinek viszonya a lányokkal meglehetősen torz.
 
… és még néhány mellékszereplő, akik szintén egyedi figurák.
 
A szivattyús tömlő önálló életre kelésével kapcsolódhatunk SERGIO történetébe, egy lehetetlen helyzetben, melynek kapcsán a fiú találkozik a lánnyal, aki megváltoztatja addigi életét. Randevújukra készülve a fiú gondolatait olvashatjuk, innen ismerhetjük meg múltját és jelenét is.
 
Az eseményekbe hamarosan bekapcsolódik ESTER nővére is, de kezdetben csak a lányok leveleibe nyerünk bepillantást. Előbb csak kis jelenésekkel, a későbbiekben azonban az egyik főszereplővé válva megjelenik a volt strici is.
A szerelmi - ellenszerelmi? - történetet átfogja egy még különösebb esemény, a struccok tartása.
 
A drámai végkifejletre senki sem számít, habár SERGIO degenerált viselkedése hamar feltűnhet minden olvasónak. Mindenesetre meglehetősen groteszk, ám mégis valószínű lezárása ez az eseményeknek.
 
A könyv egésze ellentétekre épül, bár ha jól belegondolunk már a könyv címe is erre utal. Minden mindennek a visszája, és minden kifordult önmagából. Az emberek személyisége ellenérzéseket vált ki, a kifacsart események már-már röhejesek, de még a tárgyak önálló viselkedése is abnormális.
 
A fejezetek ellentétes irányú számozása mínusz hetvenhétről kezdődően a tizedik fejezetig szintén a mű ellentéteken alapuló mivoltát feltételezi. Habár ha jobban belegondolunk, nulláig történő számozás esetén nem érkezhettünk volna el a tragédiáig.
Az egész könyv érzelmessége durvaságra épül, ami önmagában is ellentétes benyomást kelt.
 
A könyvben folyamatosan jelen levő agresszió, bántalmazás, erőszak és gyilkosság alapján a borítóra bátran kitehetnénk a 16-os karikát. Persze akkor mi is részévé válnánk az ellentétek folytatásának, hiszen ki olvasná először a könyvet? Természetesen a 10 és 16 év közötti korosztály…