FőképMindenki tudja, hogy nagy baj van. Lépten-nyomon hallani, hogy Magyarországnak nincs igazi középosztálya, hogy az igazi rendszerváltás nem történt meg, hogy fel kéne emelni a cigányságot, hogy nagy a szegénység, és hogy ebből nagyon nehéz kimászni.
De mindez természetes volna, és mindenki azt kapja, amit megérdemel?
 
Pierre Bourdieu tanulmánykötete segít rávilágítani, hogy a társadalom szerveződésében már benne foglaltatik az egyenlőtlenség, sőt, a nélkül társadalom el sem képzelhető. Hiszen hogyan oszlanának osztályokra, ha nem az alapján, hogy kinek mije és mennyije van?

Elsődlegesen a gazdasági tőke (anyagi javaink) az, ami meghatározza ezt a rétegződést, de ezen felül a kulturális tőke (oktatás és műveltség), a társadalmi tőke (kapcsolatrendszerünk), illetve a szimbolikus tőke (celebstátusz, isteni kegyelem, háborús kitüntetés) is komolyan beleszól abba, hol lesz a helyünk az adott társadalomban.
 
E tény puszta tudata is elszomorítja az embereket, ha a hierarchia csúcsa felé tekintenek, de ha találnak egy náluk lejjebb kapirgálózót (és mindig találni olyat), akkor nem késlekednek összeszedni magukat, hogy kiadják az útját.

Illetve, mint Bourdieu rámutat, ez elsősorban a felsőbb és középosztályokra igaz; mivel maguk is hasonló helyzetben vannak, a szegényebbek azok, akik másokat megsegítenek, a legtöbbet adományozva jótékony célokra.

Az együttérző szív iróniája, hogy másoknak kinyújtott karjuk húzza vissza őket a mocsárba, hisz a jótékonyságuk a saját felemelkedési esélyeiket csökkenti. Avagy a gazdasági tőke szimbolikus tőkévé kovácsolásának leszünk tanúi?

Bourdieu rendszerében nem mindig könnyű tetten érni a különféle tőkék áramlását, de aki nem fél kreatívan gondolkodni, és ilyen kényes kérdéseket feltenni, az előtt megnyílik a társadalmi tagozódás nagy lajtorjája.
 
Tanulmánykötetről lévén szó, a könyvbe tizenegy, szakmán belül nagy hírnévnek örvendő írást válogattak be szerkesztői, melyek egyesével járják végig az élet legfontosabb társadalmi színhelyeit, hogy fényt derítsenek az egyenlőtlenség fennmaradásának mikéntjére.

Minden egyes írás a szociológia régóta ismert, de még ma is érvényes tanait világos, a nagyközönség számára is érthető nyelven tolmácsolja, aminek magyarságáért dicséret illeti a kötet fordítóit.
 
A kötetet két, Bourdieu mindennapjaihoz közeli terület, az oktatás visszásságait taglaló tanulmány nyitja, melyben felhívja olvasói figyelmét arra, hogy mind a tanári tekintély, mind pedig a vizsgarendszer pontosan ugyanazokat a viszonyrendszereket teremti újra, amiket az oktatás révén eltörölni hivatott volna.

A dolog keserű komikuma, hogy e sorokat egy egyetemi tanár írta, és azóta diákok százezrei vizsgáztak ezekből a szavakból, a vizsgarendszer (és Bourdieu) tekintélye pedig azóta is töretlen, utóbbi ráadásul a szociológia legitimitásának egyik alappillére.
 
Ezután számos, első látásra meghökkentőnek tűnő, de valójában bőven a társadalomtudományok berkein belül lévő területeket vizsgálja meg Bourdieu ugyanebből a szempontból, így külön tanulmány foglalkozik a testtel és annak divatjával vagy a vallás szerveződésével is.

A klasszikus értelemben vett szociológiai eszmefuttatásokból azonban így is jutott épp elég: Bourdieu számos tanulmányában foglalkozik a kapitalista (újra)termeléssel, illetve a prekapitalista társadalmak nehézségeivel, amikor egyik napról a másikra kapitalistává kellett válniuk, tanulságos gondolatokat ébresztve olvasóiban.

De mindenekelőtt e sorok mögül az elégedetlenség és a tenni akarás tűnik ki leginkább. Bourdieu munkáját olvasva pedig könnyen megérthetővé válik, hogy milyen nagy fába vágta a fejszéjét a szociológia, amikor a kapitalista társadalmak kritikáját tűzte ki céljául.
 
Ennek ellenére a kötetet nem azoknak ajánlom, akik társadalmilag tudatosan élnek és van fogalmuk a szociológiáról: őnekik nem fog sok újat mondani Bourdieu, sőt, valószínűleg ők egyetemi olvasmányként fognak találkozni e kötettel.

Inkább azoknak az érdeklődőknek a kezébe adnám szívesen, akik még keveset hallottak a társadalomtudományokról, és nem tudják, melyik végéről fogják meg ezt a hatalmas ismeretanyagot.
A szociológia világlátásába és problémafelvetésébe tökéletes bevezető a Ferge Zsuzsa és Léderer Pál válogatásában összegyűjtött tanulmánykötet.

És, ki tudja, talán még hasznosíthatóak is a benne levő gondolatok, hogy a szegénység mértékét csökkentsük, felemeljük embertársainkat és a mások bajaira is érzékeny középosztályt nevelhessünk.