Főkép A fülszöveg holmi kényszernyugdíjazott nemzetbiztonsági alkalmazottról, a diákkori szerelem felkutatásáról, kisvárosról, kegyetlenkedő rendőrfőnökről és felizzó, kirobbanás szélén álló szenvedélyekről szól.
Ennek alapján az ember sablonos történetet vár, amely több irányt is felvehet: ha akcióban bővelkedne, akkor a Rambo I. ugrana be róla, de ugyanígy elindulhatna a thriller vagy a kalandregény felé…
 
Azonban szerencsére nem indul el semerre. A romantikus regényben az a jó, hogy nem létezik, mint stílus, hanem bizonyos szabályok szerint kever össze más stílusokat, és ebből az egyvelegből hozza ki a romantikára vágyakozó olvasó számára élvezetes végeredményt.
 
Így tesz Nelson DeMille is, aki sikerre vitt már katonatörténetet (Visszatérés Vietnamba), kémsztorit (Kémjátszma), krimit (A tábornok lánya), és különféle könyveiben szívesen szövi össze ezek legfőbb elemeit az aktuális fő csapásiránnyal.
Jelen esetben a múlhatatlan szerelem adta romantikus keretbe illeszti bele a nyugalmazott kém, a szadista rendőrfőnök, a sors-sújtotta katona, és az állhatatos, kitartó nő karakterét.
 
Tényleg nem akarok párhuzamot vonni a Spencerville és az északi mitológia között, csupán megjegyzésképpen fűzöm hozzá, hogy mindkettőben sok a jó és kevés a gonosz szereplő, mégis kétséges a végkimenetel.
 
Ugyanakkor mégis jobban kedvelem az északi mitológiát, mint a romantikus regényeket általában. Merthogy a mitológia is tartalmaz akciót, krimit, kalandot, szerelmet, de az évezredek során lepárolódott forma jobban működik, mint ez a másfél évtizedes írásmű.
 
Bizony, a Spencerville nem az első kiadását éli meg Magyarországon. Tíz éve a Magyar Könyvklub próbálkozott vele, és a könyv kivívott magának akkora tiszteletet, hogy megérje idén újfent piacra dobni, ellenére a válságnak, amelynek idején pediglen főként sikerkönyveket vesznek az emberek.
 
Bár ez a könyv nem annyira geil, mint a kifejezetten fiatal lányokat megcélzó romantikus történetek, ám a műfaji besorolás mégsem véletlenszerű. Minden nemtetszésem ellenére azonban el kell ismernem, hogy izgalmas, helyenként kifejezetten feszült sztorit kínál, amely lassan, de biztosan halad az elvárt happy end felé.