Főkép A ’60-as évek vége. Idehaza mindenki a gazdasági mechanizmusról beszél, kicsit lazulni látszik a rendszer, előtérbe kerül a szexualitás.
Amerikában pedig elindul „valami”, az Andy Warhol nevével fémjelezett Factory „bűvköréből”, hogy a későbbiek folyamán PUNK néven letarolja a világot, majd szépen csendben – nagyjából tizenöt év alatt – kinyírja magát és megalkotói jelentős részét.

Vagy mégsem? Hiszen ma már bárhol lehet kapni Ramones, Velvet Underground vagy akár MC5 feliratú pólókat, kiegészítőket.Akkor voltaképpen hogy is van ez?
A ’60-as évek végén elindult valami az USA-ban, átszivárgott Európába – elsősorban Angliába – és pusztító sebességgel letarolta a világot. Azonban ennek megvolt a maga nagyon is súlyos ára.

Akkoriban „odakint” szinte mindenki használt valamilyen tudatmódosító szert (leginkább LSD-t), így nagyrészt azok is, akik a punkot megalkották.
 
A súlyos ár pedig? Ezek a srácok nem álltak le, nem ismertek mértéket és egyre durvább, egyre több kábítószert nyomtak magukba.
Így nem nehéz elképzelni milyen állapotba kerülhet egy ember, aki tíz éven keresztül drogokon él, és hogy mennyi esélye van a túlélésre. Szóval a punk majdnem elpusztította saját magát.

De az eszme megmaradt. És ahogy telt-múlt az idő, a világ utolérte punkot és – ha nem is az eredeti formában – szépen beépítette a mindennapokba.
Illetve az eredeti punk „romjain” megjelentek az utódzenekarok, akik a nagy tömegek számára megszelídítették, elfogadhatóvá és fogyaszthatóvá tették ezt az irányzatot.

Legs McNeil és Gillian McCain könyve az őskortól a végnapokig vezet végig minket a punk történetén.
Voltaképpen nem egy megírt könyvről beszélhetünk, hiszen itt végig azok nyilatkozatai állnak egy nagyon is jól felépített szerkezet mentén, akik részesei, kitalálói és kivitelezői voltak az eseményeknek.

Döbbenetes és megrázó kép tárul elénk a „cenzúrázatlan” szövegeket olvasva. Akár mára már közszájon forgó sztoriról van szó, akár eddig csak kevesek által ismert történet bukkan fel, a naturalisztikus ábrázolásmód, a sallang- és finomítás-mentes szöveg egy húszkilós kalapács ütésének erejével vág az arcunkba.
 
Szerintem nagyon sokaknak, akik ezt a könyvet úgy olvassák, hogy semmilyen előképzettséggel nem rendelkeznek az igazi punk területén, hihetetlennek fog tűnni, hogy akkoriban hogyan is mentek a dolgok.
 
Hogy mik számítottak akkor az elfogadható társadalmi normáknak, milyen kis – ma már simán elfogadott – dolgok számítottak a tömegek részéről el- és megvetendőnek? Mi vezérelte ezeket az embereket, mi volt a mozgatórugó, a kiváltó ok? Ezekre talán választ találhatunk a sorok között.

Arra azonban, hogy Angliában miért és hogyan torzult az eredeti eszme azzá, amit a Sex Pistols vagy a Clash képviselt, nem ad magyarázatot a könyv.
Tekintettel arra, hogy a szerzők és a szereplők nagy része amerikai, ez a kötet az eredeti amerikai punkról szól és nem arról, amivé lett.