FőképKarinthy Frigyes beteljesületlen szerelmes esetei hétköznapi történetek is lehetnének. De nem azok… illetve nem tudhatjuk biztosan, hogy az író nem-e a saját életéből merített-e egy-egy ötletet.
Hunyadi Csaba Zsolt negyvenhat ilyen rövid, csupán csak pár oldalas történetet válogatott össze a kötetbe.
 
Ami stílusosan Ádám és Éva első csókjának esetével nyit, egészen érdekesen megközelítve a történteket: Karinthy szerint ugyanis egymás felé ugorva mindkettőjüknek nyitva volt a szája…
 
Ezt követően különböző történetek sorakoznak egymás után, kiegészülve egy-két színpadi jelenettel, melyek mindegyike más és más nézőpontból mutatják be a Nő és Férfi kapcsolatát, de ettől, vagy éppen ennek ellenére egytől-egyig különlegesek.
 
A viszonzatlan szerelmet, a szenvedést, az emberi gyarlóságot, a lelki harcokat és a megalkuvást felsorakoztató művek betekintést nyújtanak Karinthy nőkről alkotott elképzeléseibe, érzelmeibe, de egyúttal megelevenedik a kor sajátos felfogása is a két nemről.
 
Az összeállítás minden oldalából sugárzik az íróra oly jellemző humor, mely a nők és férfiak viszonyának ezernyi színezetét is sajátosan ábrázolja. Karinthy épp ezzel a stílussal vált híressé, de pont ennek köszönhetően nem vették komolyan kortársai sem.
 
A könyv egyik sajátos megismerési formájaként egy sor idézetet gyűjtöttem csokorba:
 
„...A férj rendkívül szegény, rendkívül csúnya és rendkívül ostoba volt. De Máriára néztem, és megértettem, hogy ez a nő nem lesz az enyém soha!”
 
„...Hogy lehet szóba állni olyan nővel, aki egy pár új kesztyűt kockára tesz egy férfiért?...”
 
„...Azt hiszem, az én szomorú és reménytelen életembe ragyogó sugár szökött be... Azt hiszem, szerelmes vagyok.”
 
„...aki igent mond, annak rögtön hisznek, minden további nélkül, és nem gyötrik tovább kérdésekkel, hogy miért nem, mint azt, aki nemet mond.”
 
„...Az egyetlen és igaz szerelemmel, a reménytelennel – mert csak az szerelem, ami reménytelen.”