Főkép E könyvben valójában három különböző aspektus rejtőzik – test, lélek, szellem. A szerző egymásra épülő lépcsőfokoknak nevezi a 3 egymást követő részt, melyeken keresztül az érdeklődő fokozatosan juthat el a cigánykártya fizikai síkra épülő jelentéseitől előbb az elvontabb lelki jelentéstartalmakig, ezután pedig, elérve a kellő magaslatokat, egyfajta önfejlesztő-önbeavató út tárul az olvasó elé, melyen az előzmények ismeretében immár magabiztosabban elindulhat.
 
A jóslás és a cigánykártya alkímiája Anita első könyveként született, és ezen a szinten kezelendő, bár határozottan e szint felett teljesít.
Ez annyit jelent, hogy természetesen nem ugrasztja bele az érdeklődőt a szakkifejezések és a mesterkélt argó dzsungelébe, nem akar senkit sem azzal biztatni, hogy mekkora hatalmat szerezhetünk általa, etc., etc.
 
Ehelyett inkább bevezetőt kínál a cigánykártya birodalmába, ám tárgyától egy pillanatra sem elrugaszkodva felvázolja azon kapcsolatok hálóját is, amelyek a kártyavetéshez, ha nem is nélkülözhetetlenek, de mindenképpen segítséget nyújtanak.
 
Ily módon a kötet távol áll a női magazinok hétvégi mellékleteiben fellelhető „jósoljunk magunknak” zanzáktól.
Érződik mögötte a többéves gyakorlat és elhivatottság, és óvatosan bontogatja a titkok csomagját a kíváncsi szemek előtt, tudván, hogy túl sok információ avatatlan kezekben nagyon káros is lehet.
 
Vaszilkó Anita 11 éve foglalkozik – a metafizika és a pszichológia területei mellett – jóslással, melyet számtalan eszközzel végezhet az erre érzékeny személy: tarot kártya, kávézacc, madarak röpte...
Őt a cigánykártya „találta meg”, és folyamatosan képezve magát, rendületlenül haladva előre spirituális útján, mindvégig hű maradt hozzá.
 
Azt vallja, spirituális, mágikus képességeink lehetnek velünk születettek, de később tanulással, kitartó munkával is fejleszthetjük őket.
Ezért írta ezt a könyvet is: soraiból önzetlen segíteni akarás árad, tálcán nyújtja a válaszokat és a segítséget az életük fordulópontjain lelki támaszt keresőknek. (Hiszen aki másokon segít, magán is segít, és fordítva.)
 
Aki jóslást kér, nagy valószínűséggel elbizonytalanodott, tanácstalan, döntésképtelen. Egyedül nem tudja meglelni, merre, hová tart a következő lépése, szilárd talajt érve haladhat tovább, vagy megbotlik, borul, és ránt magával másokat is.
Kell egy kéz, egy kép, egy sugallat, ami megmutatja az irányt – ez az út erre vezet, az pedig oda visz.
 
Kapaszkodó lehet ez a múlt homályába vesző eredetű, gyakorlatias kis pakli, amit értő figyelemmel és kellő tisztelettel kezelve segítőtársként használhatunk ingoványosabb napjainkban. (Más kérdés a függőség, amikor mindenre, bugyija színére is a paklitól várja valaki a választ.)
 
Mindez nem megy egyik pillanatról a másikra. A kulcs abban rejlik, el tudjuk-e engedni racionális, szóról-szóra, betűről-betűre értelmezni akaró énünket, és a jobb agyféltekénket szabadjára engedve (ehhez kell mellesleg a sok-sok meditáció, a különböző lelki gyakorlatok, hiszen az intuíció illékony, nem lehet erőltetni, kikényszeríteni) elmerülni a képekben, megsejtve a mögöttes üzenet számtalan rétegét, és kiemelve a vékony fonalak közül azt, amelyik éppen a mi helyzetünkre rezeg.
 
Merüljünk hát el a szimbólumok világában, hagyjuk magunk mögött a tudatos, mindig elemző, rágódó, görcsölő, földhözragadt énünket. Anita könyve segít. Ha pedig még így is döcögnénk, akár személyesen is felkereshetjük.