Főkép Michael Jacksont lehet szeretni és lehet utálni, vagy lehet érezni iránta bármit ezen a skálán, de egy dolog biztosan lehetetlen: bizonyos életkor felett nem ismerni őt, illetve nem tisztelni az általa elért eredményeket. Neve megtalálható a Guinness rekordok könyvének számos bejegyzésében: például a mai napig az ő egyik albuma számít a legtöbb példányszámban eladott lemeznek.
 
Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy tiszteli őt és eredményeit vagy sem. Úgy tűnik, Thomas W. Hook eléggé tisztelte ahhoz, hogy megemlékezzen róla e hosszú nekrológban, amely egyszerre élettörténetbe fűzött karriertörténet és karriertörténetbe ágyazott élettörténet.
 
Amiben szó esik sosem volt a gyermekkorról, szóló énekesi pálya kezdeteiről és különféle korszakairól ugyanúgy, mint betegségről, megvetésről és végül halálról. Minden együtt van egy tökéletes Shakespeare-drámához. Szívesebben olvasnám, ha a szerző nem az életből merítette volna.
 
Mint a kötet egyik fordítója, természetesen elfogult vagyok valamelyest. Kiskölyök voltam, amikor ő szupersztár lett, és akárcsak majdnem minden második velünk egykorú álmodozó, a haverokkal együtt hallgattuk a zenét, ámulva néztük a videoklipként előadott rövidfilmeket, egyesek még a táncmozdulatokat is megpróbálták leutánozni...
 
Azután felnőttünk, megváltozott az ízlésünk - vagy nem, mindegy -, Jackson eltűnt, és többségünkben csak ez a tény maradt meg a háttérben lappangva. Mellette talán még az, hogy a bulvársajtó megpróbált minél több pénzt kicsikarni az egykori világsztárból.
 
Jött egy újabb generáció, és ugyanúgy rajongással, utálattal vagy pusztán közönnyel viseltetett Michael Jackson iránt, mint az előtte járó nemzedék. De ez is mindegy már. Ugyanis megismételhetetlen. Sohasem derül már ki, hogy az újabb, halála előtt nem sokkal bejelentett világturnéval milyen sikereket aratott volna.
 
És hogy kinek ajánlom ezt a könyvet? Ez is mindegy. Akit nem érdekel, úgysem fogja elolvasni, csak ha valaki a kezébe nyomja és kötelezi rá.
Aki szerette őt vagy a zenéjét, valószínűleg akkor is megvenné, ha a kötet nem olyan lenne, amilyen. Aki pedig utálja - nos, talán mégis nekik ajánlom. Mert most már minden mindegy. Csak egy dolog számít igazán: a tisztelet, akár járulékos érzelmek nélkül is.

Regényrészlet