FőképChristian Jacq Mozart-tetralógiájának második kötete a fordulópontok, megtorpanások és megindulások regénye.
Az ifjú zeneszerző még az utat keresi, s nem csupán a zenei kibontakozás, a nagy opera, hanem a lelki-szellemi kiteljesedés és az anyagi önállóság, a zsarnoki Colloredo hercegérsektől való függetlenedés felé is.
 
A gúzsba kötve vergődő zseni törekvéseit lassacskán siker koronázza. Kezdetként Münchenben bemutatásra kerül az Idomeneo, Mozart első komoly olasz nyelvű operája, amit nem sokkal később egy német daljáték, vagyis ’Singspiel’, a zenében és mesében is török témájú Szöktetés a szerájból követ.

A Szöktetés azonban sokkal több egyszerű közönségsikernél (amihez előbb le kellett győzni a gáncsoskodók rosszindulatát), hiszen témája – a későbbi nagy műveket előrevetítve – a szabadság legyőzhetetlensége, a jóság és szellem diadala.
 
A tehetségét egyre inkább érvényre juttató ifjú zeneszerzőt ezen kívül védelmezője, az egyiptomi Thamos is új hatásoknak veti alá.
Szalonjában Gottfried Van Swieten báró Bach és Händel szigorú ellenpontra épülő zenéjével ismerteti meg Mozartot, akit az akkorra elfeledett komponisták muzsikája önmaga és a zenéhez való viszonya átértékelésére készteti.
 
Mindeközben a szabadkőműves mozgalom szintén belső viharoktól sem mentes átalakulásokon megy át.
Hiába, hogy a szervezet elvben az egyenlőségre és testvériségre épül, a hatalmi harcok itt sem elkerülhetők, aminek következtében eluralkodik a széthúzás, az épület szétesik, támfalai szétmorzsolódnak, Thamosnak pedig egyre kevesebb reménye marad arra, hogy megtalálja a fény és az ősi tudomány méltó továbbéltetőit.
 
Elkerülhetetlennek tűnik, hogy Mozart és a szabadkőművesség útjai végül kereszteződjenek, és erre az immár császárként uralkodó, liberális elvei miatt pedig szinte teljes körű vallási toleranciát hirdető II. József titkos szolgája, Joseph Anton is felfigyel.
Noha cáfolhatatlan bizonyítékok nem mutatnak érintettségére, a fiatal komponista immár felkerül a megfigyeltek listájára.
 
Az első kötethez hasonlóan kissé széttöredezett, rengeteg kutatómunkával megtámogatott – és ezért a Jacq-tól megszokotthoz képest némileg ismét szárazabb – elbeszélés mégis izgalmas és fordulatos.

Különösen érzékletesek a lélekrajz mellett/helyett alkalmazott párbeszédek és zenemű-leírások, melyek a titkos társaságok és összeesküvések történetével párhuzamba vonva lebilincselő módon festenek képet egy ma már valószínűleg érthetetlen korról és szereplőiről.