Főkép

Évszakhoz, különösen ünnephez köthető tematikus lemezt készíteni már-már a meggondolatlanságig merész vállalkozás, hiszen a dolog könnyen visszafelé sülhet el. Amíg az aktualitás az adott pillanatban megdobhatja az eladásokat, az efféle albumok könnyen feledhetők, sokan legalábbis könnyebben elfelejtik, félreteszik azokat, mint egy jól összehozott, megszokottnak nevezhető anyagot. Mert ismerjük el, a karácsonyi poplemezek – még ha akad is közöttük nem kevés egészen magas színvonalú darab – nem hasonlíthatók egy Messiáshoz vagy egy Karácsonyi oratóriumhoz.

 
Enya 2008-as albuma épp ezért szintén a kockázatos kategóriába volt sorolható, mert amennyiben nem sikerült volna maradandó, általában véve kellemes perceket ígérő számokat komponálnia és rögzítenie, egy efféle ballépés akár a karrierjét is könnyen megakaszthatta volna. Ám az ír énekes-dalszerzőnő nem hazudtolta meg önmagát, és az új lemezére felkerült dalok inkább a rá olyannyira jellemző stílus sajátlagos vonásait, mintsem a kizárólag Karácsonykor átélhető hangulat jegyeit viselik magukon.
 
Azért akad persze ellenpélda is. Ilyen az albumot lezáró szám, a „Csendes éj” gael nyelvű felvétele is, amely túlságosan köthető az európai karácsonyi hagyományhoz, vagy az angolszász kultúrában elterjedt „O Come, O Come, Emmanuel”, amelynek Enya-féle feldolgozása szerencsére felettébb hasonlít a római-bizánci egyházi énekek, valamint Perotinus némely művének stílusára, minek következtében egyfajta misztikus, nem feltétlenül ünnephez köthető hangulatot teremt.
 
Az ugyancsak kifejezetten karácsonyi atmoszférát teremteni képes (a „Little Drummer Boy”-jal és a Diótörővel pedig egyaránt asszociálható) „One Toy Soldier” gyermeki egyszerűsége roppant megkapó, és hiába a félreérthetetlen szövegbeli és zenei utalások, a dal elsősorban szép és kedves, és csak ezek után ünnepi. És a „White Is In The Winter Night” száncsengős utazása is elsősorban a telet festi le hangjaival, akárcsak Vivaldi Négy évszakja „Tél” című concertójának lassú tétele, és nem a betlehemes szokásokra játszik rá feleslegesen.

 

Összetéveszthetetlenül enyás viszont a lemezt indító, instrumentális „And Winter Came” és az úgyszintén az énekesnő ír gyökereiből ihletet merítő, zengő-zümmögő kórusokkal teli, finom, hárfaszerű akkordfelbontásokra épülő „Journey Of Angels”, ez az altatódalokat idéző, gyönyörű dal. Vagy a „Last Time By Moonlight”, ez a hasonlóképp hárfaszerű kíséretet és kórusokat felvonultató melódia, melyhez hasonló csodákat csak Enyától hallhatunk. Ezzel szemben Enyától egészen szokatlan, és így meglepetésként hat a „My! My! Time Flies”, melyben meghatározó szerepet játszanak a gitárok, popos hangvétele pedig egyfajta kikacsintás az ír-kelta zenei világból a fősodor felé.
 
Bármennyire veszélyes lehet tehát valamely aktuális ünnephez kötni egy egész albumot, Enyának sikerült úgy megtennie ezt, hogy bármikor, évszaktól függetlenül is élvezhetőek legyenek a dalok. Ekképp az And Winter Came tökéletesen illik a sorlemezek közé, és nem kizárólag, sőt, elsősorban nem aktualitása miatt érdemes meghallgatni a rá felkerült számokat.
 
Előadó:
Enya – ének, billentyűsök
 
Közreműködik:
Pat Farrell – gitár
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. And Winter Came
2. Journey Of The Angels
3. White Is In The Winter Night
4. O Come, O Come, Emmanuel
5. Trains And Winter Rains
6. Dreams Are More Precious
7. Last Time By Moonlight
8. One Toy Soldier
9. Stars And Midnight Blue
10. The Spirit Of Christmas Past
11. My! My! Time Flies
12. Oíche Chiúin (Chorale)

 

Diszkográfia:
Enya (1987)
Watermark (1988)
Shepherd Moons (1991)
The Celts (1992) az 1987-es album újrakevert változata
The Memory Of Trees (1995)
Paint The Sky With Stars (1997) válogatás
A Day Without Rain (2000)
Amarantine (2005)
And Winter Came... (2008)
The Very Best of Enya (2009) válogatás