Főkép

A kötet alaphangulatát rögtön a nyitó novella megadja, felidézve az arab-perzsa meséket, amúgy ezeregy-éjszaka módra. Nem gyerekeknek írt, alvásra felkészítő történetekről van szó, hanem felnőtteknek szánt, a délutáni szieszta vagy az éjszakai összejövetel megkoronázásaként várt mesékről, melyek emberekről szólnak. Hiányoznak belőlük a természetfeletti lények (sehol egy dzsinn vagy ghoula), miként nagyon gonosz vagy kiemelkedően jó emberek sem szerepelnek központi helyen bennük. Helyettük majdnem átlagembereket ismerünk meg, akik csupán annyiban egyéniek, hogy bizonyos dolgokat másként látnak: álmodoznak, netán határozott céljuk van, amelyek megvalósításáért bizony képesek feláldozni ezt-azt.

De mégis kevesek a nagybetűs SORS ellenében, ami halandó számára felfoghatatlan módon alakítja mindenki életét. Ezt persze tagadhatjuk, de a nyári tábortűz fényénél, vagy a holdvilágtól beezüstözött hullámok mormolásától hangos tengerparton nehéz ilyesmivel vitatkozni. Ugyan a cím anekdotákról beszél, meglátásom szerint humoros és mulatságos jelzőt egyik sem érdemel, inkább a rövid terjedelem és a csattanós befejezés jellemzi a kötetben szereplő öt írást. A Babette lakomája című remekről már szóltam korábban, s mivel véleményem nem változott, így erre most nem térek ki.
 
A sors anekdotái című válogatásról Karen Blixen (született Karen Christence Dinesen, 1885. árpilis 17.-1962. szeptember 7.) így nyilatkozott annak idején:„Először fordult elő, hogy azért írtam, hogy gyönyörködtessem és tanítsam is a világot.” Igazat mondott, hiszen teljesítménye ebben a kötetben (is) egyszerűen lenyűgöző. Ahogy elkerül minden talmiságot, megmosolyogja a közönség lappangó elvárásait, miközben született mesélőként arra tereli hallgatóságát, amerre jónak látja. Legjobb példa erre „A halhatatlan történet” című gyönyörűség, amely mindig irányt változat az eredetihez képest, valahányszor új szereplő bukkan fel benne, aki beteszi a „közösbe” saját addigi létét. A végkifejlet itt is meglepő, kellőképpen messze van a megszokott befejezésektől, mivel az érintettek ugyan menet közben megváltoznak, de öntörvényűen a saját fejük után mennek tovább – az olvasó minden előzetes tippje ellenére.
 
Blixen északi természetességgel lemezteleníti előttünk szereplőinek lelkét, fura cselekedeteiket természetesnek állítja be, miközben újra és újra az orrunk alá dörgöli hogy bizonyos helyzetekben mindenki az elvárttól eltérően cselekszik. Hogy ez bölcsesség (mint például Malli döntése a „Viharok” című novellában), vagy egyszerűen sóvárgás a kalandra (Lise a záró írásban), esetleg vágy a személyes titokra (lásd ugyanott) – nos ezekre a kérdésekre nekünk kell válaszolnunk. Persze jobban járunk, ha nem próbálkozunk effélével, hiszen ez magát a varázslatot fosztaná meg alkotórészeitől.
 
A kötetben szereplő novellák:
A búvár
Babette lakomája
Viharok
A halhatatlan történet
A gyűrű

A szerző életrajza

A kötet itt is megvásárolható
 
Kapcsolódó írások: Távol Afrikától (DVD)