Főkép A mind apai, mind anyai ágon német származású Tormay Cécile második regénye ez a biedermeier kori Pesten játszódó családregény, ami 1914-ben jelent meg először, és egyértelműen önéletrajzi ihletésű. A könyv elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Péczely-díját, amellyel a legjobb történelmi regényeket díjazták. Számos nyelvre lefordították, többek között olvasható volt németül, angolul, franciául, svédül, dánul, finnül, hollandul, olaszul és észtül. 1945 után betiltották, és csak a `90-es években került újra elő.

A regény az Ulwing család életét követi nyomon nemzedékeken keresztül. A szegénysorból feltörekvő Ulwin Kristóf építőmester, aki életét az építkezésnek és fejlődésnek szenteli a pesti oldalon, testvére, Sebestyén pedig a régi időket képviselő órás a budai oldalon. Kristóf fiatalkori szerelme az idősebb Sebestyénhez pártolt. János Hubert, Kristóf fia hamar megözvegyült, szerelme sosem teljesedett ki, mert nem azt vehette feleségül, akit szeretett. Két gyermekük, Anna és ifj. Kristóf ebben a környezetben nevelkedett. Hétvégeken átjártak Budára Sebestyénhez megvitatni a világ dolgait, amíg a háború közbe nem szólt. Sebestyént lelőtték, miközben a pesti oldalra jelzett, hogy még él, így akaratlanul is hőst csináltak belőle.
 
Pesten ment tovább az élet a gyönyörű nagy házban, amit a nagypapa épített. János Hubert régi szerelme egy varróleány iránt sosem teljesedhetett be. Fia, Kristóf már felnőtté vált, amikor ugyanabba a Zsófia nevű nőbe szerettek bele. Annát hozzá akarták adni egy vagyonos emberhez, de ő nemet mondott, mert Illey Tamást szerette. Házassága csak eleinte volt boldog, mert Illey, aki mindig volt birtokára, a Dunára és az erdőségre gondolt, sokat magára hagyta. Kristóf szélütést kapott, miközben a nagy ház egy része leégett, és hamarosan meghalt. Helyére János Hubert került, ám ő nem nagyon törődött semmivel: elfáradt, vasárnaponként már fel sem kelt. Így aludt el csöndesen örökre. Füger Ottó, a könyvelő ezt kihasználva mindent ellopott.
 
Ifj. Kristóf külföldön próbált élni, és mikor hazajött, ott folytatta, ahol abbahagyta. Minden vagyonukat elkártyázta, már csak a ház maradt meg, de azt már nem merte Anna húgától elvenni, ezért - mivel más kiutat nem látott - egy este kisétált a Duna partjára és öngyilkos lett. Anna két szép fiával élte csöndes életét, amikor megtudta, hogy bátyja mindenüket elvesztette. Férje, Illey Tamás szerette volna visszavásárolni a régi birtokot, ezért Anna beleegyezett a nagy ház eladásába, ám a sors itt is közbeszólt...
 
„Tormay Cécile a századforduló legnagyobb magyar írónője. Lelkében izzón magyar, műveltségében teljesen nyugati. Sikere túlnőtt az ország határain, műveit angol, francia, német, olasz nyelvre is lefordították és a legelőkelőbb külföldi folyóiratokban közölték. Halála évében akarta az Akadémia a Nobel-díjra ajánlani.”