FőképKevés olyan amerikai írót ismerek, aki Thomas (Luis) Bergernél (született 1924. július 20.) ismeretlenebb lenne hazánkban. Pedig kéttucat regénye révén ott lenne a helye Mark Twain, Stephen Leacock vagy Jerome K. Jerome mellett.

Na jó, elismerem, ez némileg túlzó állítás, hiszen Berger humorát nem a nyelvi lelemények vagy a komikus helyzetek alkotják, hanem az a szatirikus hangvétel, amivel főként a XX. század átlagemberét örökítette meg.

Egészen pontosabban ál-hősies vagy hősi-komikus történetei jellemzően olyan szatírák vagy paródiák, melyek kigúnyolják a bevett, klasszikus hős-sztereotípiákat és a hősi irodalmat.

Az ilyen művek jellemzően a visszájára fordítják a hősi művet: vagy azzal, hogy a hős helyébe egy fajankót állítanak, vagy azzal, hogy olyan mértékig túlhangsúlyozzák a hősi jellemzőket, hogy azok abszurddá válnak.

Berger életművében ilyen a kortárs amerikai társadalmat ironikusan szemlélő Reinhart saga, a krimire épülő Who Is Teddy Villanova?, vagy a kémregényt és az utópisztikus románcot ötvöző Nowhere.
 
Fura módon legismertebb műve mégis egészen más műfajú: western, illetve ál-hősies westernszatíra – bár annyira jól megírt regényről van szó, hogy inkább a kettő határára teszem.

Kivált mivel első magyar megjelenése idején (1981) annyira nem volt mihez hasonlítani, hogy westernkönyvek hiányában bárki nyugodtan eredeti vadnyugati történetnek vehette.
A cselekmény annyira mozgalmas, izgalmas, hogy a gyanútlan olvasó csak tátotta a száját (ez egyébként ma sincs másként).

A nagyotmondó Jack Crabb, aki 111 évesen (ugye mondanom sem kell, Tolkien óta mennyire szimbolikus a három egyes életkorként) avatott mesélőként adja elő életének hihetetlen (senki mással meg nem történhetett) kalandjait, egyszerre megtestesülése és karikatúrája a vadnyugatnak.

Hol indián, hol fehér, hol pisztolyhős, hol családfő, hol árva – nincs egy perc nyugta sem az embernek mellette.
Ráadásul olyan könnyedén járkál az indiánok és a fehérek világa között, mindkét helyen eltöltve némi időt, amire csak az igazi „hősök” képesek.
 
Héroszként Crabb (a csejennek Kis Nagy Embernek nevezik el, innen a regény címe) részt vesz korának minden jelentősebb indiáncsatájában, több ízben találkozik Custerrel (sőt mi több, részt vesz a legendás utolsó csatában Little Big Horn-nál), és persze a vadnyugat jó pár hírességével összeméri erejét – talán mondanom sem kell, rendre ki lesz a győztes.
 
A regény alapján forgatott film (rendező Arthur Penn) miközben nagyjából hű marad a cselekményhez és a hangulathoz, lényegében mégis eltér az alapműtől, amikor a kisembert helyezi a középpontba.

Nekem személy szerint szimpatikusabb megoldás Crabb nagyotmondó személye, aki valamilyen trükkös módon mégis megmutat valamit a korabeli vadnyugat hétköznapjaiból, fehérek és indiánok életéből és tragédiájából.
Egyszerre mulatságos és izgalmas, zseniális és – zseniális. Nem csoda, ha annak idején nyert is pár könyves díjat.
 
Érdekességként megjegyzem, hogy évekkel később Berger megírta a folytatást is The Return of Little Big Man címen.
 
Kapcsolódó írás:Kis Nagy Ember (DVD)