FőképBizonyos előadókat és számaikat egyszerűen nem lehet - én legalábbis nem tudom - besorolni valamely egyértelműen meghatározott kategóriába vagy stílusba.
Így vagyok Szentpéteri Csillával is, akinek zongorajátéka köztudottan klasszikus alapokon nyugszik, a felvételei mégis valamiféle átmenetet képeznek a populáris és a könnyedebbül „komoly” műfajok között.

A művésznő Spiritus című albuma újabb ékes bizonyítéka ennek. A javarészt jól ismert kompozíciók témáira épülő dalokban elsőre inkább a latinos hangütés tűnik fel, mint a tradicionális melódiák, melyek ismertségük ellenére kifejezetten újszerűen - és talán a világzenei trendeknek megfelelően: korszerűen - szólalnak meg némileg jazzes, némileg hamisítatlanul dél- és közép-amerikaias, ugyanakkor tipikusan európai módon átgondolt áthangszerelésben.

A „Piazzola Boulevard” és a roppant temperamentumos „Gitanos” persze ténylegesen latin csemegék, melyekben legfeljebb a hangszerelés és némely meglepő megoldás jelenthet újdonságot, az olasz romantikus operaszerző, Ponchielli témáinak feldolgozása azonban már egészen más színezetet ad az eredeti kompozícióknak.
Szentpéteri Csilla saját szerzeményei pedig oly tökéletesen belesimulnak az újraértelmezések sorába, hogy segítség nélkül talán meg sem mondanánk, hogy nem régi darabok, áriák ügyes újraértelmezései.

A nekem legtöbbet nyújtó szám mégis a Beethoven 7. szimfóniájának egyik témájából kibontott „Esőerdő”.
Már a kissé mellbevágó módon, elektronikus effektusokkal teli indításban felsejlik valami a beethoveni muzsika nagyszerűségéből, az ezt követő, zaklatott zongoramotívumok pedig csodálatosan felfűtik a hangulatot.
Így amikor megszólalnak a monumentális, eredetileg klasszikus görög időket idézni hivatott akkordok, kissebfajta extázisba eshet az, aki fogékony a jó értelemben vett bombasztikus megoldásokra.

Paganini 24. capricciójának vagy Monti csárdásának invenciódús feldolgozását akár kötelező daraboknak is tekinthetnénk egy efféle gyűjteményen. A salsásított capriccio minden tekintetben telitalálat.
Mellbevágónak csupán az hathat, hogy Monti híres csárdása ezúttal az argentin tangók gúnyájába öltöztetve hangzik fel, amitől távolabbinak talán nem is képzelhettem volna el a romantikus virtuozitás örökértékű darabját - és mégis teljesen természetesnek tetszik a megoldás.

És ami még rettenetesen tetszik a lemezben, az Szentpéteri Csilla alázata. Az, hogy érvényesülni hagyja mind a gitárokat, mind az ütős kíséretet, és nem igyekszik mindenáron a figyelem középpontjába erőltetni magát.
Márpedig a számok nagyszerűsége nagy részben épp ennek a harmóniának, ennek az organikusságnak köszönhető. Úgy vélem, Szentpéteri Csillának és társainak ezzel az albummal sikerült hibátlan, magas színvonalú, ugyanakkor nem tolakodó lemezt készíteniük, amely ugyanúgy elnyerheti az igényes zenekedvelők, mint a mindössze könnyed szórakoztatásra vágyók tetszését.

Előadó:
Szentpéteri Csilla - zongora

Közreműködők:
Sipeki Zoltán - gitár
Czibere József - ütőhangszerek
Orosz Zoltán - tangóharmonika
Szendőfi Péter - dob
Szendőfi Balázs - basszusgitár
Kormos János - gitár
Takács Márton - ütőhangszerek
Thuray Balázs - kaval

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Spiritus - Ponchielli témájára
2. Piazzolla Boulevard - Piazzolla témájára
3. Grin 90
4. Gitanos - Albeniz témájára
5. Delirium - Ponchielli témájára
6. All inclusive
7. Esőerdő - Beethoven témájára
8. Üveghajó
9. Hotel Monarchia - Kreisler témájára
10. Paganini Salsa - Paganini témájára
11. Északi fény
12. Monti tangó - Monti témájára
13. Monti pepperoni - Monti témájára
14. Túl az óperencián

Diszkográfia:
Stella - Románcok - Wolf Péter zongoradarabjai (1993)
Üzenet (2000)
Vadhajtások (2002)
Láva (2005)
Piano Planet (2006) 2 DVD
Spiritus (2008)