FőképKarácsony. Az első szó, mely eszünk be jut róla: a Szeretet. A szó, mely minden fontos érzésünk alapja. Rohanó világunkban - sajnos - gyakran megfeledkezünk erről, de az év utolsó hónapja szinte csak Róla szól.
Igaz, hogy az ünnepekig sok munkával, rohanással, idegeskedéssel gondolunk Rá, de Szenteste a bajok - legalábbis egy kis időre - háttérbe szorulnak, megszűnnek. Ilyenkor a Szeretet szinte kézzel fogható. Készüljünk tehát rá kellő tisztességgel!

A szegénység szinte minden írásban megtalálható, de - talán - éppen emiatt olyan szívszorítóak. Napjaink karácsonya már elég erősen a pénzről szól, de ezekben a régi balladákban még a szeretet nem volt pénzben mérhető.

Az egyik kedvenc történetem Móra Ferenc „Szánkó” című írása, melyben két szegény fiú, Ferkó és Jánoska az áhított szánkót feláldozva meleget adnak a hidegtől már szinte alélt öreg koldusasszonynak. A fiúk nemes tettükkel messze gazdagabbá váltak a bíró fiainál.

Kosztolányi Dezső „A vándor” című története szintén szívbe markoló. A záró mondat hűen adja vissza azt az érzést, mikor másoknak segíthetünk: „Amíg ettek s lenn a vándor is evett, szebben csillogott a karácsonyi boruk, s jobban esett a falatjuk.”

A könyv kinézete is méltó az ünnephez. A borító nemes egyszerűsége a fagyönggyel, és a fényes zöld bevonattal mind-mind a karácsonyt idézi gondolatainkba. Ezt a lapok ezüst szélei csak még jobban fokozzák.

Örökzöld - ez az egyszerű szó magában foglalja az ünnep évről évre ismétlődő varázsát, és kifejezi, hogy ugyan vannak hónapok, mikor a szeretetet talán nem mutatjuk ki ennyire, mint karácsony napjain, de attól még ott van, létezik!

A kötet kedves és igazán szép ajándék lehet szeretteinknek, hiszen az ünnep bűvkörébe vonja az olvasót.