Főkép

Ha egy mondatban kellene leírnom eme klasszikust, akkor alighanem azt mondanám, hogy „Egy kultusz születése”.

Egy gyors, pörgős, dzsungeles felvezetőben megismerhetjük Indiana Jonest, és ellenfelét, Rene Belloq-t. A történéseknek a későbbiekhez nem sok köze van, de a felvezető jelenet állandó szereplője lesz az összes későbbi Indiana Jones résznek.

A történet ezután kezdődik el igazán. Amerikai katonai hírszerzők keresik fel egyetemén Indiana Jonest, és tájékoztatják egykori mentora Abner Ravenwood kutatásairól: a zsidók számára oly fontos Szövetség Ládájáról. Jones Nepálba indul, hogy felkeresse Ravenwood professzor lányát, Mariont. Az érzelmektől fűtött rész a valóságban is forróvá válik, miután a nepáli kocsma porig ég.

Gyors helyszínváltás után máris Egyiptomban találjuk magunkat, ahol megkezdődik a hajsza a frigyládáért. A nácik minden eszközt bevetnek, hogy meggátolják Jonest céljai elérésében, miközben ők maguk is nagy erőkkel keresik a láda lelőhelyét felfedő Lelkek Kútját. Ám hiába vannak többen és hiába jobbak az erőforrásaik, Jones és egyiptomi segítője, Sallah találják meg a ládát. Kevés híján sikerül is az ereklyét elszállítaniuk Angliába, de egy német tengeralattjáró megakadályozza őket ebben.

A vesztett helyzetet a láda ereje maga oldja fel. A nácik nem képesek ellenállni az Úr hatalmának és mind odavesznek a sikeres felnyitási kísérlet közben. Az Egyesült Államok hírszerzése pedig megfelelő „szakértők” bevonásával elsüllyeszti azt az egyik végtelennek tűnő raktárhelységében.

Hát igen az első rész… A filmváltozat 8 jelöléssel és 4 megnyert Oscar-díjjal igencsak előkelő helyen áll, minden idők legtöbb Oscart bezsebelt filmjei között. A könyv pedig szinte tökéletesen visszaadja a hangulatot, a dialógusokat. A környezet leírásával is igencsak igyekezett az alkotó, de ez esetben nem lehet visszaadni a nepáli vagy a sivatagi táj nagyszerűségét. Persze ez inkább köszönhető a mesteri filmkészítésnek, mint Black Campbell írói hiányosságainak.

Egy viszonylag könnyed alkotásról beszelünk, szerintem 10-12 éves kortól akár gyerek kezébe is adható a könyv. Nincsenek benne nagyon durva részek, ennek ellenére is izgalmas, figyelemfelkeltő tud maradni. A történetvezetés és azon belül is a jelenetek nagyon magasra tették a lécet, de nagy szerencsénkre a későbbiekben egyértelműen meg is ugorják ezt a magasságot.

Kicsit stílusteremtőnek is érzem az események ilyen fajta tagolását. Bár hozzátenném, hogy ennyire azért nem vagyok a téma szakértője, könnyen lehet, hogy csak irodalmi hiányosságaim miatt nem tudok egy másik, 1981 előtt készült „kalandregénysablonról”.

Ritkán szoktam bármilyen műalkotásból kiragadni egy-egy jelenetet, de ez itt egy különleges helyzet. A helyszín Kairó, Jones egy nem kis üldözéses jelenet végén holt fáradtan szembetalálja magát a nagydarab kaffer arabbal, aki egy még nagyobb karddal hadonászik. Emberünk enyhén fásult arccal felnéz, és egy lövéssel tesz pontot az ügy végére, majd fordul tovább, mintha mi sem történt volna.

Eredetileg itt még egy verekedős rész következett volna, de egy improvizatív elmének hála megszületett ez a jelenet, amiről túlzás nélkül állítom, hogy meghatározó eleme lett humorérzékem fejlődésének.