FőképKategória: krimi / thriller, szépirodalom

Négykezes regényt ugyan kiadott már az Agave is (Az alagutak rejtélye), de A fészkelődő holtakkal az eddigiekhez képest egyértelműen idegen területre léptek. A kétszerzős könyv a kiadó első spanyol származású kötete, de a határátlépés nem csak a nemzetek között értendő: az új kiadvány messze jár a korábban megjelent regényektől.

Az alkalmi szerzőpáros egyik tagja (Marcos) a mexikói zapatista mozgalom kultikus vezére, aki személyazonosságát eltitkolva különféle szövegekkel (újságcikkekkel, esszékkel, vagy akár filozófiai tárgyú eszmefuttatásokkal) hallat magáról, a szavakat ugyanis jóval hatásosabbnak tartja a fegyvereknél.

A duó másik felét egy veterán író-történészprofesszor (Taibo) jelenti, aki történelmi, illetve szépirodalmi kötetein túl a hazájában különösen népszerű Hector Belascoarán Shayne-krimiszériával szerzett hírnevet világszerte.

Az egyazon politikai meggyőződéssel rendelkező furcsa páros könyve eredetileg egy újság hasábjain látott napvilágot; sok szempontból rendhagyó, különleges regénnyel állunk tehát szemben.

A fészkelődő holtak két szálon futó cselekménye a zapatista mozgalom vizsgálóbiztosát, Elías Contrerast, és a Mexikóvárosban dolgozó magánnyomozót, Hector Belascoarán Shayne-t követi.
A regénybeli páros jóval különösebb, mint a könyv mögött álló: az előbbit ugyanis egy egyszerű származású, aluliskolázott férfi és egy sánta, félszemű magánnyomozó alkotja.

A két külön futó (illetve egyszer érintkező) nyomozás egy Morales nevű, rejtélyes személyazonosságú alak és egy Jesus María Alvarado névre hallgató, halott létére üzeneteket hagyó figura után folyik, persze - ahogy ennyiből talán már sejthető - nem egészen a hagyományos módon.

A fülszöveg különleges hangulatú krimit ígér, és nem is túloz. Minden esetre aki alapvetően klasszikus, vagy akár hard-boiled bűnügyi történetre számít, azt könnyen csalódás érheti. A fészkelődő holtak ugyanis nem egészen a műfajtól megszokott módon működik: kivételesen töredezett, rengeteg elbeszélőt használ, így nem meglepő módon nagyon különböző stílusrétegekkel dolgozik.

A Marcos által írt fejezetek - főleg a sajátos hangot megütő Elíasnak köszönhetően - jóval csapongóbbak, mint a Taibo keze nyomát viselők, de a könyv egészére jellemző egy nehezen megfogható hangvétel, ami egyszerre véresen komoly és sajátosan szellemes.
A háttérben Mexikó nemzeti tragédiája áll, de a szerzőpáros az őszinte, figyelemfelkeltő szándékot észben tartva is képes egészen furcsa, már-már groteszkbe hajló humorral elmesélni a történetet.

A regény megítélése tehát jócskán függ az olvasó nyitottságától a rendhagyó, posztmodern megoldásokra (egyszerre férnek meg a cselekményben a játékos, önreflexív kiszólások a Rossz és a Gonosz természetrajzáról folytatott, sok résztvevős elmélkedéssel), de legalább ilyen fontos tényező a Mexikó jelenkori történelmét illető tájékozottság is.

Utóbbiban szerencsére óriási segítséget nyújt Szeljak György utószava, amelyet a témában kevéssé vagy egyáltalán nem jártasaknak hasznosabb még a történet előtt elolvasni, ennyivel is közelebb kerülnek ennek a számunkra több szempontból is idegen könyvnek a befogadásához.

Regényrészlet:Részlet Subcomandante Marcos és Paco Ignacio Taibo II: A fészkelődő holtak című könyvéből