Rolf Schneider - Winfried Maass - Anne Benthues - Anna Sorge: A 100 legszebb nő a festészetben
Írta: Makai Nóra | 2008. 10. 28.
Kezembe veszem az albumot - vaskos, nehéz, pont, ahogy vártam. A borító is tetszetős - négy gyönyörű nő, koruk szépségideáljai.
Szeretem a portréfestészetet - ahogy a festő igyekszik megragadni a modell valódi lényét (majd ezt kihangsúlyozni vagy elrejteni), többet mutatni, mint amennyit a vászon enged, valami mögöttes tartalmat lehelni belé. Egyszóval: nagy várakozással kezdtem az albumnak.
Ám gyorsan csalódnom kellett: úgy vélem, a könyvben rejlő pozitívumok mellett bőven találkozhatunk amatőr baklövésekkel is.
Kezdjük talán a legalapvetőbb problémával: a képek elrendezésével. Lássuk be, ez egy művészeti albumnál lényegi kérdés.
Esetünkben ugyebár portrékról van szó - ám véleményem szerint nem kis nehézséget okoz az olvasó számára, ha a tanulmányozandó portréból nem lát semmit, mivel az arckép történetesen a hajtásra került.
A gond rengeteg helyen megoldható lenne a képek átméretezésével, a képaláírás áthelyezésével, vagy a szöveg áttördelésével - mégis, a legtöbb kép élvezhetetlenné válik ezáltal.
Megítélésem szerint a turizmus is a kelleténél nagyobb hangsúlyt kapott az összeállításban: bár a galériák elérhetőségének feltűntetése meglehetősen praktikus ötlet, a galériákról készült külső felvételeket fölöslegesnek érzem, hiszen a könyv méretét tekintve nem hiszem, hogy az albumot úti zsebkönyvként használná bárki is.
De hogy a pozitívumokat se feledjük el teljesen: meg kell adni, a képek remek választások - az albumban találhatunk közismert klasszikusokat (Mona Lisától kezdve a Tahiti nőkön át minden korból), valamint ínyenc csemegéket is (például ázsiai, afrikai műalkotásokat).
A tartalomról alkotott véleményem hasonlóan kettős. Már említettem a turisztikai szempont kérdését: egyfelől ötletes és hasznos, hogy megadják a képeket kiállító galériák elérhetőségét, ám kérdéses, hogy ezt tekintjük-e a legfontosabb paraméternek.
A kép adatai (például a vászon mérete, a festési technikák) egyáltalán nem szerepelnek az albumban, valamit a kép festője és címe sincs kiemelve - több helyütt egyáltalán nem szerepel a kép pontos címe (legfeljebb, hogy kit ábrázol), csupán a tartalomjegyzék ad biztos támpontot.
Szintén tetszetős, hogy az összeállítás több kultúrtörténeti ismeretet is közvetít - a kép hátteréről, a festőről, a korról, a stílusirányzatokról, ám ebből ered egy újabb zavar: ugyan az album címe a száz legszebb nőt állítja a középpontba, magukról a képekről (és azon belül a festmény szakmai oldaláról - fények, technikák, beállítások) meglehetősen kevés szó esik. A szakmaiság sem a tartalomra, sem a könyv megszerkesztésére nem jellemző.
Összességében elmondható, hogy egy olyan albummal van dolgunk, amely a szélesebb olvasóközönséget igyekszik megfogni, és épp ezért nem is merül el a részletekben, csupán felvillant képeket, amolyan kedvcsináló gyanánt, némi ismeretterjesztő szándékkal.
Eddig a sorozat alábbi köteteiről írtunk:Schneider-W. Maass-A. Benthues-A. Sorge: A 100 legszebb nő a festészetben
100 természeti katasztrófa
India 100 csodája - A kultúra és a természet legszebb kincsei
A 100 legjobb film
Szeretem a portréfestészetet - ahogy a festő igyekszik megragadni a modell valódi lényét (majd ezt kihangsúlyozni vagy elrejteni), többet mutatni, mint amennyit a vászon enged, valami mögöttes tartalmat lehelni belé. Egyszóval: nagy várakozással kezdtem az albumnak.
Ám gyorsan csalódnom kellett: úgy vélem, a könyvben rejlő pozitívumok mellett bőven találkozhatunk amatőr baklövésekkel is.
Kezdjük talán a legalapvetőbb problémával: a képek elrendezésével. Lássuk be, ez egy művészeti albumnál lényegi kérdés.
Esetünkben ugyebár portrékról van szó - ám véleményem szerint nem kis nehézséget okoz az olvasó számára, ha a tanulmányozandó portréból nem lát semmit, mivel az arckép történetesen a hajtásra került.
A gond rengeteg helyen megoldható lenne a képek átméretezésével, a képaláírás áthelyezésével, vagy a szöveg áttördelésével - mégis, a legtöbb kép élvezhetetlenné válik ezáltal.
Megítélésem szerint a turizmus is a kelleténél nagyobb hangsúlyt kapott az összeállításban: bár a galériák elérhetőségének feltűntetése meglehetősen praktikus ötlet, a galériákról készült külső felvételeket fölöslegesnek érzem, hiszen a könyv méretét tekintve nem hiszem, hogy az albumot úti zsebkönyvként használná bárki is.
De hogy a pozitívumokat se feledjük el teljesen: meg kell adni, a képek remek választások - az albumban találhatunk közismert klasszikusokat (Mona Lisától kezdve a Tahiti nőkön át minden korból), valamint ínyenc csemegéket is (például ázsiai, afrikai műalkotásokat).
A tartalomról alkotott véleményem hasonlóan kettős. Már említettem a turisztikai szempont kérdését: egyfelől ötletes és hasznos, hogy megadják a képeket kiállító galériák elérhetőségét, ám kérdéses, hogy ezt tekintjük-e a legfontosabb paraméternek.
A kép adatai (például a vászon mérete, a festési technikák) egyáltalán nem szerepelnek az albumban, valamit a kép festője és címe sincs kiemelve - több helyütt egyáltalán nem szerepel a kép pontos címe (legfeljebb, hogy kit ábrázol), csupán a tartalomjegyzék ad biztos támpontot.
Szintén tetszetős, hogy az összeállítás több kultúrtörténeti ismeretet is közvetít - a kép hátteréről, a festőről, a korról, a stílusirányzatokról, ám ebből ered egy újabb zavar: ugyan az album címe a száz legszebb nőt állítja a középpontba, magukról a képekről (és azon belül a festmény szakmai oldaláról - fények, technikák, beállítások) meglehetősen kevés szó esik. A szakmaiság sem a tartalomra, sem a könyv megszerkesztésére nem jellemző.
Összességében elmondható, hogy egy olyan albummal van dolgunk, amely a szélesebb olvasóközönséget igyekszik megfogni, és épp ezért nem is merül el a részletekben, csupán felvillant képeket, amolyan kedvcsináló gyanánt, némi ismeretterjesztő szándékkal.
Eddig a sorozat alábbi köteteiről írtunk:Schneider-W. Maass-A. Benthues-A. Sorge: A 100 legszebb nő a festészetben
100 természeti katasztrófa
India 100 csodája - A kultúra és a természet legszebb kincsei
A 100 legjobb film