Főkép

A Szovjetunió megszűntével sötét napok köszöntöttek a karibi szigetországra. A gazdaság romokban, ennek következtében az embereknek nincs munkájuk, nem tudnak vásárolni, és nincs mit enni. Aki teheti, megpróbál átjutni Amerikába, hogy új életet kezdjen. Ám nem mehet mindenki világgá, és az otthon maradottak hétköznapjai igencsak keservesek.

Legalábbis ez a kép bontakozik ki az 1950-es születésű szerző könyvéből. A történetek elmesélője Pedro Juan Havannában, egy régi bérház tetején lakik. Hajdanán újságíróként kereste a kenyerét, de aztán elege lett a cenzúrából és a jótanácsokból. Azóta napról-napra tengődik, egyre szerényebb körülmények között, és nem igazán van olyan foglalkozás, amit ki ne próbált volna. Elveit, mint felesleges útiholmit az idők során elhagyta, és már kizárólag a túléléssel foglalkozik. Családja nincs, elvált, fiát alkalomszerűen látja.

Az alkoholon és a kábítószeren kívül – bár nem tekinthető függőnek, mivel ezeket az élvezeti szereket csak alkalmanként fogyasztja – a szex jelent számára örömet. Lehetetlen lenne felsorolni mindazon nőket, akik felbukkannak a kötetben, és akik hosszabb-rövidebb időre kapcsolatot létesítenek Pedroval. Akit a mi társadalmunk egyébként valószínűsíthetően szexmániásnak tartana – de a kubai környezetben „életvitele” nem kirívónak, inkább természetesnek számít.

Szóval a számtalan erotikus kalandon kívül hatalmas mennyiségű lepukkant alak, nyomor és nincstelenség keveredik az oldalakon – összehozva egyfajta látképet erről a távoli országról. Azt persze személyes tapasztalatok hiányában nem tudom eldönteni, mindez mennyire valós és jellemző a hétköznapokra. Hiszen az orosz helyzet is eléggé borzasztóan fest a kortárs irodalmi művekben, miközben azért hallani másféle véleményeket is.

Egy biztos, a szerzőnek igen erőteljes stílusa van, erőlködés nélkül képes közel hozni a reménytelenséget, ahol Pedronak ereje sincs rendezett párkapcsolat kialakítására, közösségi szerepvállalásról nem is beszélve. Azért a végleges véleményalkotás előtt jó lenne mást is olvasni Gutiérreztől.


Ja és még valami. A címben szereplő trilógia nem három könyvet jelent, hanem csupán jelen kötetben vannak három csoportba összegyűjtve az elbeszélések (A senki földjén horgonyozva, Nincs mit tenni, Az én ízem).