FőképA ’90-es évek elején a Pavarotti, Carreras és Domingo által alkotott nagy triász emelte először show szintre a tenorok opera világán túli produkcióját.
Fontos misszió volt az övék, hiszen igen széles, több műfajt is átölelő repertoárjuk, és nem utolsó sorban kimagasló előadói kvalitásuk olyan hallgatókhoz is közelebb hozta a klasszikus zenét, akik eddig sohasem jártak operaelőadáson.

A crossover műfaj vokális változata hihetetlen népszerűségre tett szert: a három tenor előadásai könnyen eladható, stadionokat megtöltő produkciók voltak.

Ahogy az lenni szokott, a sikeres dolgoknak azonnal megjelennek a másolói és a követői. Az előbbiek amilyen gyorsan megjelennek, legalább olyan sebességgel el is tűnnek a süllyesztőben.
Az utóbbiak, a követők esetében nem az előképre, hanem magára műfajra kell fókuszálni. Ha kellően tehetségesek és folyamatosan képesek megújulni, nagyon sokáig az élvonalban tudnak maradni.

Ebbe az előadói csoportba tartozik az immár tizedik éve a világ zenei életében jelenlévő The Ten Tenors (TTT) névre hallgató tenor csapat.
Az első formáció tagjait a sidney-i egyetem operaszakán eltöltött évek hozták össze. A csapat felállása az elmúlt egy évized alatt sokat változott, napjainkig legalább harminc énekes mondhatja el magáról, hogy rövidebb-hosszabb ideig tag volt.

A crossover műfaj sajátosságainak megfelelően repertoárjuk igen széles. Ugyanolyan lelkesedéssel adják elő például a „Largo Al Factotum”-ot a Sevillai borbélyból, mint a „Bohemian Rhapsody”-t a Queentől, vagy a Vangelis, mű az „1492” főtételének énekes feldolgozását.

Első albumuk 1998-ban jelent meg Tenorissimo címmel. A debütáló lemezt újabb CD-k és DVD-k követték. Az idei tízéves jubileumot a Nostalgica című koronggal ünnepelte a tízesfogat.
A kínálat impozáns, a Consuelo Velázques által jegyzett „Besame Mucho”-tól, Johnny Mercer és Henry Mancini „Moon River”-jén keresztül Harold Arlen és E. Y Harburg „Over The Rainbow”-jáig a leghíresebb örökzöldek vonulnak fel.

Sőt, elhangzik a Louis Armstrong által világhíressé vált „Wonderful World” is. Sokan sokféle módon próbálták feldolgozni ezt a dalt, ám az etalonnak számító Armstrong előadást véleményem szerint senkinek sem sikerült túlszárnyalnia.
Ezért bármilyen dicséretes is a tenoristák igyekezete, az ő produkciójuk is maximum a képzeletbeli ezüstéremre esélyes.
Viszont Cole Porter „Night And Day” című kompozíciójának könnyed eleganciájú feldolgozása kifejezetten tetszetős.

A TTT előadása szenvedélyes, energikus, lendületes, ünnepélyes és ugyanakkor finom humorral átitatott.
Sikerük titka - a megkérdőjelezhetetlenül professzionális énektudás mellett - az igényesen tolmácsolt, jól összeválogatott, könnyen fogyasztható, fülbemászó dallamokra épülő repertoárban keresendő.

A Nostalgica azoknak szól, akik tisztelik a klasszikus értékeket, de szeretik az új ruhába öltöztetett régebbi szerzeményeket.

Előadók:
Dion Molinas
Dom Smith
Drew Graham
Graham Foote
Craig Hendry
Jason Short
Josh Piterman
Luke Kennedy
Steven Sowden
Stewart Morris

Közreműködők:
David Kidd - ének
Jason Turnbull - ének
Liam McLachlan - ének
Matthew Hickey - ének
Nathan Kneen - ének
Shannon Brown - ének

Prágai Filharmonikusok
Miriam Nemcova - karmester

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Mona Lisa
2. Besama Mucho
3. Wonderful World
4. Danny Boy
5. Moon River
6. Dancing Cheek To Cheek
7. Over The Rainbow
8. As Time Goes By
9. Granada
10. Night And Day
11. You`ll Never Walk Alone
12. Swinging On A Star

Diszkográfia:
Tenorissimo (1998)
Colours (1999)
Untied (2000)
Colours (2000) VHS
A Not So Silent Night (2001)
One Is Not Enought (202) DVD
Larger Than Life (2004)
Larger Than Life (2004 DVD
Tenology (2005)
A Not So Silent Night (2005) újrakevert, extrákkal ellátott bónuszkiadás a Tenology albumhoz
Here`s To The Heroes (2006)
Here`s To The Heroes (2006) DVD
Nostalgica (2008)