FőképBár a 3 évvel ezelőtti nyitóepizód is nagy sikernek bizonyult, Christopher Nolan idei Batman-adaptációjának eljöttével a bevételelemzők hüledezése, a kritikusok véresre tapsolt tenyerei, és a rajongók romantikus dicshimnuszai arról árulkodnak, hogy a denevérfilmek széles családja vérbeli klasszikussal egészült ki.
A sötét lovag minden elit listát megbolygatott, legyen az box-office, vagy az IMDb nevezetes 250-es „álomkerete”. A világsajtó és a mozibajárók derékhada egyaránt azt állítja, valami újnak vagyunk tanúi.

A Batman - Kezdődik! - habár messze elkerülte Joel Schumacher villódzó-ízlésficamos giccsparádéinak bágyasztó hangulatát - valóban szinte vidámpark-hangulatú akciófilm A sötét lovag kendőzetlen pszichózisához képest.

Nolan, aki egyébként is nyomasztó vízióival (Memtento, Álmatlanság) került a hollywoodi mélyvízbe, ezúttal szabadon engedi alkotói képzeletének minden lúdbőröztető démonát. Batman valóban újjászületett - de Batman ez még egyáltalán?

Merthogy már a cselekmény narratív váza sem igazán a gotham-i igazságosztóra fókuszál. Maga a vezérfonal is bő szövésű, de a mellékszálakkal kiegészülve egész egyszerűen túl grandiózus ahhoz, hogy végig Batman monodrámájáról szóljon.

A köpenyes igazságtevő (Christian Bale) ezúttal Gordon (Gary Oldman) és Harvey Dent államügyész (Aaron Eckhart) segítségével veszi fel a harcot az őrült Joker (Heath Ledger) ellen - ez az eltorzult bűnöző attól sem riad vissza, hogy mesterien megfújja a helyi maffia pénzét.
Ezért aztán nem csoda, hogy a rendőrség erőinek komoly fejtörést okoz az öntörvényű ámokfutó.

Ha mindez nem volna elég, még egy nyugtalanító szerelmi háromszög is bonyolítja a felkavaró eseményeket Bruce Wayne, Rachel Dawes (Maggie Gyllenhaal) és az egyre magabiztosabb Dent között.
Joker viszont egyszemélyes küzdőgépként gázol életeken és sorsokon át: tragédiák sorát zúdítja a becsületesekre, és végül még Dent életét is örökké megnyomorítja.

Az ügyész, aki képtelen szembenézni veszteségeivel, Kétarcként születik újjá, hogy immár ő is elmerüljön a könyörtelen gonoszság bűnös élvezetében.

Ezt a monumentális ívű cselekményt maradéktalanul sikerül azonban vászonra vinni. Percekig sem érezzük, hogy az egyébként mélyen drámai események csak slendriánul felmázolt képfolyamot alkotnának.
Szemben például a Pókember 3. idétlen dramaturgiájával, a túlsúlyos szinopszis alatt összerogyó meseszövésével, Christopher Nolan precíz és célirányos munkát végzett, minden sallangot kiirtva.

Realista akcióthrillere totális karakterközpontúságot mutat. Nincsenek steril akciójelenetek, nagytotálból fényképezett, sárga lángcsóvát lövellő detonációk, vagy lassított lövöldözések - legalábbis az intelligens forgatókönyv és a rendezői döntés szinte észrevétlenül prolongálja a látvány szokásszerű hullámvasútját.
Így a nézőnek valóban csak annyi a dolga, hogy kényelmesen hátradőljön, és beleborzongjon ebbe a fantasztikummal átitatott drámába.

Nem maga a sztori az, amitől a moziban magunkra borítjuk a kólát, hanem a leheletfinoman kidolgozott szereplők.
Bár - ahogy utaltunk rá - Batman/Bruce Wayne fejlődésregénye ezúttal döcögősen halad, a köréje épült fantáziauniverzum, úgy látszik, sikeresen elcipel a hátán egy egészestés blockbustert.

Ugyanis a denevérember meglehetősen keveset szerepel, akciózásainak nincs határozott íve, éle. Ezt tetézi, hogy civil ügyködése is fontossá válik, így hát sokszor annyival kell megelégednünk, hogy yachtjában, vagy Lamborghinijében pihenteti a fenekét ahelyett, hogy az öklével csinálna rendet.

A sötét lovag egyértelműen a bűnözői neurózis vérfoltos opusza, és valódi főszereplője a Heath Ledger által szenzációsan megformált Joker.

Az isteni Jack Nicholson legendateremtő brillírozásával össze sem lehet hasonlítani ezt a bűnügyi krimikbe illő különcöt.
A sötét lovag Jokere anarchista mészáros, és távolról sem emlékeztet a burton-i mesevilág idősebb mókamesterére.
Nem bornírt ripacs, sőt, ellenkezőleg: ijesztő brutalitása már szétfeszíti a képregényadaptációs kereteket, és a mikrorealista pszichothrillerek abnormális horizontját ígéri.

Mind Nicholson, mind a nemrégiben tragikus körülmények közt elhunyt Ledger zseniális pillanatokkal gazdagította saját filmjét, bár „Jack” szárnyaló alakítása egyedibb figurát mintáz meg, amely egyszersmind hitelesebben illeszkedik a Batman-univerzumhoz.

Természetesen a további karakterek is rendre meglepetést okoznak: Gordon kálváriája Oldman kolosszális alakításában, az isteni Michael Caine bölcs tanácsai vagy Morgan Freeman szokásosan kifinomult játéka további árnyalatokkal gazdagítja az összetett cselekményt.
Aaron Eckhart és Maggie Gyllenhaal azonban csalódást okoznak: színészileg nem igazán képesek felnőni érdekes feladatukhoz - és tegyük hozzá, Kétarc randalírozása egyébként is túl rövid lefutású.

Bár A sötét lovag igazi főhőse valóban Joker, nemcsak ő hámozza ki magát a hetven éves képregényhős védelmező szárnyai alól: nagyszabású stílusváltás történt a nemes tradíciókkal rendelkező mozisorozat történetében.

Új időszámítás, amely a haladó korhoz kíván kínosan igazodni, és így gyökerestül kiirtva az eredeti képregények fantazmagóriáját. Így hát felkészülhetünk rá, hogy már a Batman-eposz is hozzásimul napjaink felfokozott „valóságkultuszához.”
De vajon mi minden történik még, mielőtt befejezi röptét a denevér? Christopher Nolan már tudja.