Főkép

Ha már kellőképpen jártasak és tájékozottak vagyunk a 17. század kalózainak világában, vagy ha netán elolvassuk Gerlóczy Márton legújabb kötetének ismertetőjét, előre tudni fogjuk, hogy nem egy életörömtől duzzadó alkotást veszünk a kezünkbe. A Szabadok Testvérisége ugyanis a 17. század kitaszított kalózainak karibi közössége volt, akik az életben maradásért, vagy pusztán a kalandkeresésért kíméletlen eszközökkel léptek fel.

Közéjük tartoznak az ifjú író e művének főhősei is: száműzöttek, kalandvágyók, a világban céltalanul bolyongók, sehova sem tartozók a szereplői ennek a lebilincselő 21. századi kalózmesének, amely néhány fiatal tengeren eltöltött, mindössze egyetlen évét mutatja be – meglepő hitelességgel és pontossággal.

Én a regény elején meglepő bizonytalansággal fordultam a könyv felé: elolvassam? Vagy mégse tegyem? Az első harminc oldal sorai közé pillantva ugyanis azzal az érzéssel kerülünk szembe, hogy a szerző egyáltalán nem szólít meg minket. Magának ír, néha ki-kiszól a kötetből, de mintha teljesen elhatárolódna tőlünk.

Az első fejezet után azonban némiképp oldódik ez a kezdeti feszültség, mind az író gondolatai közt, mind pedig bennünk, és ezután szinte letehetetlenné válik a fiatal kalózok története, akik már a kezdetekkor egy hajmeresztő balhéba keverednek: pénzt rabolnak, és méghozzá nem is akármennyit. Pontosan annyit, hogy hajót vehessenek belőle és egy teljes éven keresztül ellássák önmagukat mindennel, amire csak a nagy utazás során szükségük lehet.

Az út azonban, amilyen szépen indult, olyan nehezen folytatódik: a tengeren eltöltött éjszakák és nappalok ugyanis rettentően megviselik az erre kiképzetlen ember szervezetét, magányossá és ingerültté válik a legtöbbjük, és a részegség mámora, ami szinte a regény egészét áthatja, még józan eszüktől is megfosztja őket.

A barátság egyre inkább felszakadozó kötelékeibe kapaszkodva küzdenek életükért, ám az útért nagy árat kell fizetniük: egyikük az önpusztító életmódban, többen pedig egy véres leszámolásban vesztik életüket, ezzel mintegy felbontva a Testvériség vérszerződését.

A több mint 500 oldalon keresztül húzódó kalózkalandot mindvégig egyetlen utas, Gilbert tolmácsolásában olvashatjuk, aki szerelmétől kapott könyvének lapjain keresztül üzen.

Gilbert pedig talán maga az író: a kalandvágyó magyar fiatal, aki mindent hátrahagyva, tudatlanul vág neki az ismeretlen messzeségeknek, hogy egy ilyen nyaktörő vállalkozás során érjen felnőtté.

Sejthető ez onnan is, hogy Gerlóczy a könyv megírása előtt végiglátogatta képzeletbeli utazásunk helyszíneit, hogy mindenhol pontos képet kapjon arról az ,,antieurópai” szemléletről, ami a dél-amerikai világ embereinek életét meghatározza.

Saját történetükbe ágyazva fogalmaz meg kritikát például az amerikai polgárok kubaiakkal szembeni ellenállásáról: néhány menekültet szöktetnek meg a latin-amerikai országból, hogy azok új névvel, ám kubai gyökerekkel elkezdhessék (új) életüket.

Rendkívül jól kitalált, ötletes regényt alkotott Gerlóczy, amelynek fő erénye, a hitelességen és az átéltségen kívül a fogalmazásmódja Élvezetes és szórakoztató, rendkívül jó hasonlatokkal és nyelvezettel él az író, olvasmányos és jól kidolgozott, a szöveg megformáltsága egyedi és szórakoztató.

A nyár talán egyik legjobb olvasmánya, amely idegtépő kalandok közepette ugyan, de kellemes élményeket ígér azoknak, akik képzeletben felszállnak a Libertad fedélzetére.

Kapcsolódó írások:
Interjú Gerlóczy Márton íróval, 2008. június 10.
Interjú: Gerlóczy Márton íróval, 2009. június 26.