FőképVannak az ember életében olyan pillanatok, amikor megáll, és elgondolkodik. Hogy min, azt mindig az adott szituáció hozza. És vannak az ember életében olyan pillanatok, amikor a sok gonosz, erőszakos dolog helyett valami szépre, ártatlanra és biztonságosra vágyik. Valamire, ahol nem ömlik a vér, ahol az emberek nem bántják egymást (sőt, inkább segítik), ahol egyetlen fegyver sem dördül el. Na jó, de hol van ilyen hely? – kérdezheti bárki, teszem hozzá teljes joggal. Jelentem, én találtam ilyet, igaz, különleges kapu vezet oda: nevezetesen a Cicely Mary Barker (1895. június 28. – 1973. február 16.) nevéhez köthető Tündérek nyomában című könyv. Ami igaz, hogy nem emberekről, hanem tündérekről, mégpedig Virágtündérekről szól, ezért egyeseknek most biztosan szkeptikus mosolyra húzódik a szája, de nem számít, hiszen az ő életükben is elérkezik majd a pillanat, amikor kinyitják ezt a könyvet, és felfedezik a Virágtündérek varázslatos világát.

Nem csodálkoznék rajta, ha kevesen lennének olyan bátrak, mint én, hogy gyermeki közreműködés nélkül lépnek erre a varázslatos földre. Hiszen belőlünk, felnőttekből már hiányzik az a fajta ártatlan rácsodálkozás, amire az ilyen kalandokhoz szükség lehet. Bár ez sem teljesen igaz. Mert vagyunk néhányan, akik a szívünk mélyén félve őrizzük gyermeki, a dolgokra rácsodálkozni tudó énünk szilánkokra tört darabjait, amik segítenek józan ésszel átvészelni a világ csúfságait. Nekünk, és természetesen az igazi gyermekeknek jelent igazán nagy kalandot a Tündérek nyomában című, már küllemre is figyelemre méltó kötet, mely számtalan csodát rejt.

Csodákat, melyeket a nyomdai kivitelezés zsenialitásának köszönhetően térbelivé alakuló képek indítanak útjukra, és mindaddig tartanak, amíg be nem csukjuk a könyvet. Persze erre általában hosszú idő múlva kerül sor. Hiszen három dimenzióssá alakuló képek darabjainak trükkös illesztései, valamint a nézőpontok váltogatása újabb és újabb kalandokat ígér. Igazi sikerélmény, amikor egy-egy képben megtaláljuk az összes tündért (hiszen a tündérek rendkívül ügyesen el tudnak rejtőzni); rábukkanunk valamennyi bejáratra, az apró ágakból kirakott tündérlépcsőre (amiket szintén hihetetlenül ügyesen álcáznak ezek a kicsiny lények); vagy amikor a hasadékok és üregek alapos átvizsgálása után végre megpillanthatjuk a tündérek királyát és királynőjét.

Szégyen vagy sem, én felnőtt létemre több mint egy órát eltöltöttem a könyv látható és láthatatlan csodái után kutatva. És szégyen vagy sem, engem felnőtt létemre – egyértelmű szentimentalizmusa ellenére – nem csak lenyűgözött, de el is varázsolt mindez. Viszont ha rám ilyen hatással van, milyennel lehet azokra, akiknek készült? Ráadásként csupán annyit tennék hozzá, hogy ha valakit komolyabban érdekel, kik is azok a tündérek, és mit kell tudni róluk, ne legyen rest, nézzen utána. Számos érdekességet fog találni. Csak arra kérek mindenkit, aki kutatóútra indul, ne lepődjön meg semmin. Mert tündérek igenis léteznek.