FőképMindig is jól mutatott, és jól fog mutatni a könyvespolcon egy vastag enciklopédia, lexikon, vagy valami ezekhez hasonló. Egy ilyen mű hasznossága persze nem abban rejlik, hogy jól mutat, hanem abban, hogy leemeli az ember a polcról és kikeresi a számára megfelelő szócikkeket.

Persze manapság, az Internet világában többen felhörrenhetnek, hogy mi a fenének vaskos könyveket bújni, amikor ott a világháló, ott minden megtalálható.
Nos, csak mosolyogni tudok az ilyesmin. Hiszen ha jobban belegondolunk, van egy sajátságos bája (a felemelő és magasztos érzésről nem is beszélve), amikor az ember boldog képpel, és büszkeségtől dagadó kebellel kézbe vesz egy ilyen könyvet.
A Net ráadásul személytelen, ráadásul elég sok fél vagy hamis információt szolgáltat.

A National Geographic emberiség történetét bemutató, több mint négyezer képpel illusztrált Képes világtörténete impozáns látványt nyújt. A súlyáról meg inkább ne is beszéljük, simán lehet vele akár gyúrni is.
Ember legyen a talpán, aki magával cipeli, hogy a buszon/villamoson/vonaton stb. utazva olvasgassa.

Egy lexikonnal szemben megvan az a határozott előnye, hogy végigolvasható, hiszen célja, hogy bemutassa az emberiség történelmét a kezdetektől napjainkig. Mindezt úgy, hogy a fentebb említett kis „rituálé” keretén belül akár mindennapossá is váljon a használata.

Természetesen azért logikus szerkesztési elvek mentén készült. Egyrészt a nyolc nagy fejezetre bontott időszakokon belül bárhol nekiugorhatunk, akár össze-vissza is olvashatjuk, kalandozva ezzel térben és időben.
Másrészt, ha egy adott tájegység, ország történelme érdekel bennünket, hamar megtaláljuk a fentebb említett nyolc korszakon belül a vonatkozó részeket. És ne csak a középiskolai történelemi tárgyú tananyagra tessék gondolni.

Mint az a könyv előszavából is kiderül, nem kevesen, nem kis munkával és szakmai hozzáértéssel alkották meg a Képes világtörténetet. Nem tudom, hogy kimaradt-e belőle valami rólunk; gyanítom nem.
Persze nem vagyok történész, és nincs pár hónapom – sem évem –, hogy ennek utánanézzek. Azt azonban tudom, hogy ha erős konyhaszinten is, de konyítok valamit a históriához és én így első olvasatra nem leltem lyukakat.

Így biztos vagyok abban, hogy nagyon sokan fognak kellemesen csalódni az – elnézést a szóért – „átlag” olvasók közül, hogy mi mindenre térnek ki könyvükben az alkotók. És ha van egy könyvünk, amiben megtalálunk minden induló információt egy adott történelmi témához, akkor sokkalta könnyebben fogunk találni hozzá egyéb, részletesebb anyagokat. Csak javasolni tudom a beszerzését.