FőképMég mindig visszhangzik. Ez az üzenete a magyar piacon legfrissebb Pink Floyd kötetnek, az Echoesnak. A pompeji koncertjük óta ikonikussá vált gong hangja még mindig visszaverődik a kortárs rockzenében, még így, majd’ negyvenöt év távlatából is.

Elég, ha csak a lengyel illetőségű Riverside-ra, vagy a fiktív zenekari projektből világhírnévre szert tevő Porcupine Tree-re, a Dream Theaterre, a Toolra vagy az Anathemára gondolunk. Mind-mind köszönhetnek valamit hangzásukban, művészetszemléletükben, vagy látványvilágukban a Pink Anderson és Floyd Council nevének házasságából született, korszakalkotó gárdának.

A zenekarról csak szuperlatívuszokban beszélhetek, mert kísérletező, pszichedelikus dallamaik és avantgárd zajkavalkádjaik egyaránt megfognak mind a mai napig, és nincs olyan számuk, ami ne tudná megmozgatni a képzeletemet.
Azonban mindez nem minősíti Glenn Povey munkásságát, úgyhogy most én rugaszkodom neki.

A kötet roskadásig be van táblázva képekkel. Gyönyörű, színes, szélesvásznú, tudatmódosító, részletes, élénk és régóta áhított képekkel.
Az igazat megvallva, ha egy fia sor se lenne a könyvben, akkor is polcom legelőkelőbb helyén állna a kötet, de szerencsére a ritka fényképek mellé hatalmas adag szöveg társul.

Az már az első pillanattól fogva nyilvánvaló volt számomra, hogy Povey nem tréfált ezzel a könyvvel.

Mivel úgy találta, hogy a tagok meginterjúvolása ennyi idő távlatából nem jó ötlet, hiszen mostanra már mindenki másképp emlékezik a történtekre, ezért inkább bevette magát az archívumokba.
Külön oldalon említi meg és mond köszönetet azoknak a magazinoknak, folyóirat-gyűjteményeknek és könyvtáraknak, akik segítettek a félelmetes mennyiségű adat összeszedésében.

Ugyanis nem csak a zenekar átfogó történetét regéli el kerek, összefüggő szövegben, hanem utánajárt az összes fontosabb Pink Floyd koncertnek, és mindegyiket beleírta készülő könyvébe.
Ebből kifolyólag pontosan tudjuk, hogy melyik nap hol koncertezett a Floyd az elmúlt bő negyven évben, de azt is, hogy mi volt az éppen aktuális felállása a bandának, milyen számokat játszottak az adott koncerten, illetve azt is, hogy kikkel együtt léptek fel.

E mellett az elmaradt és visszamondott bulik is következetesen fel vannak sorolva, a valószínű indoklással és az esetleges visszaemlékezések tévedéseivel egyetemben. Sőt, alkalmanként még az előadáson felvonultatott hang- és fényrendszerek kimerítő listáját is feltünteti Povey.

A szigorú és alapos kutatómunka eredményeképp létrejött információkban gazdag és látványos kötet a Pink Floyd előtti, korábbi zenekarok korszakából is a legrészletesebb történetet beszéli el.
Ahol csak lehetett, a koncertek listáját a korabeli rockújságírás beszámolóival tarkította Povey, így is felhívva a figyelmet a Floyd minden korszakában megtapasztalható, hol felhőtlen, hol kissé felhősebb fogadtatásukra.

És, hogy a zenekar tagjai is hangot kapjanak, Povey őket is idézi a korszakos bontásban, majd a könyv végén részletesen bemutatja szólókarriereiket is.

A temérdek kép és az észbontó mennyiségű írásos anyag miatt, ami belefért e nagyalakú könyvbe, mindenképpen érdemes beruházni ebbe az értékes és értékálló Pink Floyd-enciklopédiába.
Egy szó, mint száz, ha az egyszeri Floyd-rajongó csak egy könyvet vehet meg kedvenc zenekaráról, akkor ez legyen az.

Kapcsolódó írások:Glenn Povey: Pink Floyd – Echoes (Makai Péter Kristóf ajánlója)
Glenn Povey: Pink Floyd – Echoes (Ürmös Attila ajánlója)