FőképEzzel a kötettel – minő fájdalom – befejező részéhez érkezett az 1979-es születésű szabadúszó művész, Svetlana Chmakova által írt és rajzolt Dramacon-trilógia, ami tipikus darabja azon fiatal, tizenéves lányoknak szóló mangáknak, melyeknek jellemző témája a romantika, a felnőtté válás és az első szerelem.

Christie és Bethany életében újabb év telt el. Ez idő alatt bizonyára sok minden történt velük, de nekünk most nem ezek számítanak, hanem az, hogy ismét találkozhatunk velük és barátaikkal.
Amiben semmi igazán különleges nincs, hacsak az nem, hogy ezúttal Bethany tervezte a con hivatalos pólóit. És még valami: Bethany édesanyja is eljön. Az az édesanya, aki kifejezetten rossz szemmel nézi lánya rajzolói törekvéseit. Hogy mi lesz ebből…

Mozgalmasnak ígérkezik hát az idei con. Többek között azért is, mert végre kiderülhet, Christie és Matt összejönnek-e, vagy továbbra is csak kerülgetik egymást epekedve, ábrándos szemekkel. Már ami bolondos hősnőnket illeti…
Ideje lenne már dűlőre jutniuk egymással, hiszen immáron három éve nem tudják kideríteni, hogy egymásnak teremtette-e őket a sors, vagy csupán valamiféle téveszme az, hogy ők egy pár lehetnek.

Az elsőhöz képest már a második rész is komolyabb volt, ám ez a mostani még azt is túlszárnyalja. Mondjuk érthető is, hiszen a felvetett témák és problémák is túlmutatnak a bemutatkozó részben olvasottakon.
És talán éppen ezért vagyok egy parányit csalódott. Merthogy én azt a csaknem felhőtlenül bolondos világot szerettem, amit az első részben megismertem. Azokat a finom vonalú, vidám rajzokat.

Amikor még „csak” annyi rossz történt, hogy Derek csúnyán viselkedett Christie-vel. Bezzeg a második részben már sokkal komolyabb dolgok is terítékre kerültek, amik most, a harmadikban csúcsosodnak ki, illetve itt már egészen a „majdnem tragédiáig” fokozódnak.

Ám mivel ez egy romantikus vígjáték, nem kell megijedni, semmi visszafordíthatatlan nem történik. Sőt, talán Bethany életébe is beköszönt a szerelem. De ez már egy másik történet…

Mondhat bárki bármit, Svetlana Chmakova első hosszabb sorozata, a Dramacon-trilógia így szép, így kerek, ahogy van. Bár az első és a harmadik rész minden tekintetben felülmúlja a másodikat, mégis valahogy egységes az egész.
Nincsenek benne unalmas részek, üres járatok, sőt, talán túlságosan is sok olyan részlet bukkan fel (különösen ugye az utolsó kötetben), ami kidolgozásért kiált, így nem tartom kizártnak, hogy az eredeti kiadói tervekkel ellentétben, ám a rajongók nagy örömére egyszer majd folytatódik a sorozat.

Aki esetleg szeretne beleolvasni a harmadik kötetbe, itt megteheti.