Főkép

Ilyen még nem volt, de semmi kifogásom ellene: két korábban már megjelent Jacqueline Wilson (született 1945. december 17-én) történet került egy kötetbe, majd zsebpénzbarát áron a boltokba. Az első regényről (Kettős játszma) már írtunk régebben, így arról itt nem mondok semmit, aki kíváncsi, az a linket követve elolvashatja véleményünket. Viszont a második mű eddig elkerülte a szerkesztőséget, így ideje pótolni ezt a hiányosságot.

Korábban már szóba került, hogy Wilson regényeiben a teljes (apa-anya-gyerek) család számít ritkaságnak, s legalább egy elvált szülő nélkülözhetetlen az események drámaiságához.

Nos ezúttal egy kicsit más a felállás, hiszen narrátorunk, a tízéves Mandy apukájával és anyukájával él együtt. Ez számára ciki, mivel életkoruk (55 és 62) meghatározza világképüket is, ami annyira messze esik a napi divattól, ifjonti szokásoktól, hogy csak na.

Ha mindez nem lenne elég a lelki gyötrelmekhez, akkor ráadásként még ott van az iskola is. Ahol nem a tanítók és a tananyag (elborzasztó, cseppet sem divatos módon hősnőnk jó tanuló) jelentik a gondot, hanem az osztálytársak. És nem is a fiúk, hanem a lányok, pontosabban egy triumvirátus (Kim, Melanie és Sarah), akik életcéljuknak Mandy szekálását tartják.

Ezzel elmondtam mindent, amit a „sorstragédia” felvezetéséhez szükséges, a hátralévő események jobbára zűrös és komor jelzővel bírnak. Feltűnik ugyanis a szomszédban egy érdekes kinézetű és személyiségű lány, s ettől végképp kaotikussá válik Mandy addigi „nyugodt” élete.

Rövidsége ellenére is teljes történet a Komisz lányok, ami újfent bizonyítja, mennyire érti és érzi Wilson a fiatal lányok lelkületét, s ezt képes szórakoztató módon újra és újra papírra vetni. Lehet hogy Nobel-díjat nem kap az életművéért, de hogy egy generáció nő fel a társaságában, az biztos.