FőképA dunaszerdahelyi születésű Francis W. Scott tavaly megjelent első könyvével a krimi számára kedves műfaja előtt hajt fejet: a fantasy-novellákat követő bemutatkozó regény a zsáner alapszabályait teljesen tiszteletben tartó írás, csak néhány apróbb eltérés fedezhető fel a megszokott formulákhoz képest.

A Naplemente akár egy sorozat nyitódarabja is lehet: a kötet végén beígért újabb kaland A sivatag szeme címen éppen a napokban jelent meg.

A szerény terjedelmű regényben pár fős régészhallgató-csapat érkezik a Harvardról egy chilei őserdő területére, hogy a közeli partszakaszon feltárjanak egy eddig még érintetlen, elsüllyedt kincses bárkát.
A felfedezéstől azonnali hírnevet remélő, naiv társasághoz azonban csatlakozik Frank Wilson ex-magándetektív: a rutinos nyomozó persze nem a vágyott elismerésen akar osztozni a fiatalokkal, hanem, mint az sejthető, gyilkossági ügy szólítja a forró dzsungelbe.

Kincs helyett ugyanis az egyik egyetemi hallgató, Lucy Ortega hullája kavarja fel az amatőr csapat lelki nyugalmát, így a hűséges inasa által kísért detektívre vár a feladat, hogy megtalálja az elkövetőt…

A könyv a nyomozó érkezésétől az ügy felderítésén át a tettes megtalálásáig minden fontosabb elemében hagyományos krimiként működik, a műfaj nagyvárosi közeghez szokott olvasóinak egyedül a dzsungel-közeg lehet valamelyest szokatlan.

Ami viszont talán mindenki számára érdekes színt jelenthet, az maga a főhős személye: az inassal-asszisztenssel dolgozó Frank Wilson régészdiplomával rendelkező, sőt (a Sherlock Holmes-regények hatására) kriminalisztika szakot végzett figura.

Az egykor magándetektívként sokáig munka nélkül tengődő, manapság viszont csak kedvtelésből nyomozó karakter sokat látott figura, de nem a jól ismert, keménytökű, cinikus fajtából; bár természetesen őt is a gyilkosok kézre kerítése hajtja, jóval érzékenyebb alak bármelyik kollégájánál.

Az író bemutatkozása kisebb lélegzetű, de mindenképp olvasmányos regény: a pergős, lényegre törő cselekmény nem kalandozik el, egyszerűen, de izgalmasan jut el a nyitástól a megoldásig.
Kritika inkább a vázlatosabb, pár vonalas figurákat érheti, illetve néhány apróbb stílustörést és kevésbé szerencsés megfogalmazást, de ezek első könyvként várható, vállalható és elnézhető hibák.

Ezektől függetlenül a Naplemente szórakoztató, sikerült regény, ráadásul kiadványként is igényes munka: a történetet interjú, a könyvbeli Colt Pythonról szóló leírás, valamint a szerző jövőbeli terveire vonatkozó előrejelzés egészíti ki.