FőképNem mindennapi kalandregénnyel hozott össze a sors. A történet akár igaz is lehetne, hiszen a helyszínek és az események mind valóságosak és megtörténtek, ám kötve hiszem, hogy olyan embert lehetne találni, aki ilyen őszintén merné vállalni saját magát.

A regény főszereplője ugyanis a látszat ellenére egy igazi gazember, aki szinte minden rossz emberi tulajdonsággal rendelkezik és csak saját érdekeit tartja szem előtt. Emellett a szerencséje sosem hagyja el, így még a legszorultabb helyzetből is legtöbbször sértetlenül kerül ki, sőt, mások szemében egyre inkább követendő példává, hőssé válik, aminek ő valójában teljesen ellentéte. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy (anti)hősünk tehetségesen keveri kártyáit és alakítja az eseményeket, hogy a róla alkotott előnyös képnek megfeleljen.

A regény a tizenkilencedik századi Angliában kezdődik, majd a brit gyarmatokon zajló eseményekkel folytatódik. A könyv végén található jegyzetek alapján úgy tűnik, a történelmi események leírása többé-kevésbé megfelel a valóságnak, vagyis az egyetlen kitalált személy benne Harry Flashman, aki katonának áll, miután a bentlakásos iskolából részegeskedései miatt, az atyai háztól pedig apja ágyasának elcsábítása miatt távozni kényszerül.

Innen aztán kalandok sora kezdődik, minek során Flashman rengeteg bajba és furcsa helyzetbe kerül, ám ahelyett, hogy jelleme pozitív fejlődésen menne keresztül, csalásainak, hazugságainak és átkozott szerencséjének köszönhetően sikerül még előnyre is szert tennie, akár mások kárára is, miközben bejárja az egész világot.

Eljut Skóciába, Indiába és belecsöppen az afgán háborúba is, Forrest Gumphoz hasonlóan ő is találkozik híres személyiségekkel, mint az afgán uralkodó Akbar Hán, Wellington hercege, vagy Viktória királynő.

Útja során kényszerházasságot köt és megannyi nővel összeszűri a levet, párbajra kényszerül tiszttársával, börtönbe kerül és még egy sor izgalmas dolog történik vele, aminek során sikeresen bizonyítja gyávaságát, gátlástalanságát és önzőségét, s mindezek ellenére hősként térhet vissza végül Angliába.

Mindezt pedig az ő szemén keresztül és gúnyos, de izgalmas és őszintének ható elbeszéléseiből ismerhetjük meg. Sajnos a történet épp azon a ponton szakad félbe, amikor megcsillan a remény, hogy ez a negatív jellemű szereplő végre elnyerné méltó büntetését. Még érdekelt volna a folytatás, de azt hiszem, a sztori ilyen jellegű lezárása csak még hitelesebbé, hihetőbbé teszi a véletlenül előkerült kéziratok meséjét.

Furcsa olyan főszereplőnek drukkolni, aki nyilvánvalóan csak ellenszenves lehet bárkinek, meglepetésemre azonban mégiscsak izgatott, mi lesz a sorsa ennek a gazfickónak. Hogy ez mégis sikerült, az azt hiszem, az író érdeme, mivel jómagam nem érzek szimpátiát a főszereplővel, vagyis (száj)hősünknél talán egy cseppet több emberség szorult belém. Vajon emiatt tudtam megsajnálni és szurkoltam neki, amikor veszélyben volt, vagy engem is sikeresen megtévesztett?