FőképAz író és költő Mishima Yukio egy japán szamuráj család leszármazottja. 1963-as keltezésű regénye egy nem hétköznapi történet hétköznapi szereplőkkel.
Persze annak módja sem megszokott, hiszen sokoldalú alkotóról van szó. Mind a sztoriban szereplő képek, mind a történet önmagában is nagyon művészi, ami jól mutatja, hogy a szerző egyben költő is.

Valami ilyesmit éreztem akkor is, amikor Blaga Dimitrova Akik nem mertek szeretni című kötetét olvastam. Nem véletlenül, hiszen Blaga Dimitrova is hasonló stílusban, finom költői képekkel fejezi ki magát.
Úgy tűnik, hogy az ilyen tehetséges költők sokkal kifejezőbben tudnak efféle lírai jellegű történetet mesélni, mert nyelvezetük remekül passzol a mondanivalóhoz és a cselekmény atmoszférájához.

A regény főszereplője egy sorsát és saját dicsőségét a tengeren kereső tengerész, aki végül a szárazföldön találja meg élete értelmét, egy gyermekét egyedül nevelő nő személyében. Boldogságuk és szerelmük beteljesedését azonban nem nézi jó szemmel az asszonyt betegesen és féltékenyen imádó fia.

Amíg a keménykötésű tengerész meglágyul a nő iránt érzett szerelmétől, a felcseperedő fiú éppen hogy meg akarja keményíteni saját szívét és lelkét.
Míg eleinte ő is hősként tekint a tengerészre, amint a szerelem meglágyítja hősét, már inkább szánalmat érez iránta és szép lassan mintha szerepet cserélnének. Ez az ellentét aztán egyenesen a szörnyű következményekhez vezet.

Mishima Yukio remekül szövi a történet fonalát, a jellemek fejlődése és a tragédiához vezető események természetesen és érthetően következnek egymásból.
Bár előre sejthető, hogy nem lesz happy end, ugyanakkor a két magányos ember között kialakuló szerelem láttán az olvasó titkon mégis azt reméli, hogy a szereplők meglelhetik megérdemelt boldogságukat.

Szerelmük tisztasága és sorsszerűsége nem indokolná a végzetes befejezést, azonban minél csodálatosabb nyomon követni érzelmeik alakulását, annál nagyobb katarzisként élhetjük meg a szomorú és sötét végkifejletet.

Mishima Yukio regénye egy történet a felnőtté válásról, a szerelemről, dicsőségről, önfeláldozásról, gyűlöletről, féltékenységről – lírai köntösben. Csak azt az egyet nem értem, hogy a borító hogyan kapcsolódik a történethez.