FőképA többek között skandináv kiadványairól ismert Scolar Kiadó szépirodalmi sorozatának második tagja egy, a világ minden táján ismert történelmi figurát választott főszereplőjéül: Jeanne d’Arc, a XV. századi francia nemzeti hős halhatatlan története hálás téma, különösen akkor, ha az alakját körüljáró szerző olyan mély érzelmekkel viseltetik iránta, mint Joseph Delteil.

Az orléans-i szűz személyét megszámlálhatatlanul sokszor feldolgozták már az elmúlt félezer évben.
Csak az irodalom (illetve a színház) világánál maradva is megdöbbentő a lista, mely Friedrich Schillertől Mark Twainen, George Bernard Shaw-n és Bertolt Brechten át Terry Pratchettig ível (igaz, utóbbinál csak amolyan főhajtásként jelenik meg egy Jeanne-ra emlékeztető figura) – ebbe a sorba állt be Joseph Delteil, 1925-ben.
A francia író azonnal hatalmas sikert aratott könyve igazi szerelemregény: mint az a kötet utószavából is kiderül, a szürrealista mozgalommal nagy barátságot ápoló szerző számára igazi Nagy Ő a címszereplő karakter.

A könyv a sztori szintjén lényegében persze nem változtat Jeanne d’Arc legendáján, így megmarad a jól ismert történet az egyszerű vidéki lányról, aki egy spirituális élmény hatására rádöbben, hogy az ő küldetése az életben Franciaország csapatainak győzelemre vezetése az angol hadak ellen.
Isten hívó szavának engedelmeskedve a nagykorúság határán álló hősnő, meghátrálást és tétlenséget nem ismerő természetének hála hamarosan a sereg egyik legfontosabb vezetője, a nép körében ünnepelt alak lesz; azonban, mindennek dacára az egyház szűklátókörűségének köszönhetően a megérdemelt dicsőség helyett tragikus máglyahalállal végzi.

Delteil könyvét tehát nem azért érdemes elolvasni, hogy új információkat szerezzünk Szent Johanna életéről (se nem azért, hogy belőle összegyűjtsük a hölgy legendájához kapcsolódó adatokat): az alig 150 oldalas regény célja nem részletes, aprólékos krónika átadása.

A francia író feldolgozása azért igazán különleges a Jeanne d’Arc-adaptációk sorában, mert a szerző főhőse iránt érzett olthatatlan szerelme a szó legszorosabb értelmében süt a lapokról: ritkán tapasztalni olyat, mikor egy alkotó ennyire odavan választott karakteréért.
A szürrealista művészekkel alkatilag rokon Delteil merész asszociációival (mint Jeanne korai álmának megfestése), játékos anakronizmusokkal (mint a nem éppen kortárs Napóleon beemelése), helyenként naturalista leírásokkal (mint a dekadens francia tábor züllött állapotának visszaadása) adja elő szerelme történetét, és a kulcsszó mindvégig az érzékiség.

Szent Johanna életerőtől duzzadó figuráját a szintén energikus író elképesztő erővel ábrázolja, ráadásul, illeszkedve a hősnő aktuális állapotához, saját stílusát is váltogatja a burjánzó leírástól a sokkal inkább egyszerűsített mesélésig.

A minden tekintetben igényes kötet (melyet egyébként rövid, vázlatszerű írói életrajz és egy kivételesen hasznos utószó zár) tehát azok számára is ajánlott, akik esetleg már több Jeanne d’Arc-feldolgozást ismernek.
Joseph Delteil regénye nagyon egyedi, viharos erejű hozzáállást tükröz, mely hevességének köszönhetően olvasóként is nehéz úgy letenni a könyvet, hogy ne váljunk mi is Szent Johanna elkötelezett híveivé.