FőképMatti abban a kivételes, soha meg nem ismételhető élményben részesül, hogy közvetlen közelről élheti át a falu (tágabb értelemben a vidék) rohamléptekkel történő felzárkózását a nagyvárosok mellé – legalábbis a fogyasztói javak, a szórakozás, és más efféle nélkülözhetetlen létkellékek terén.
Matti szerencséjére mindezen sorsfordító fejleményeknek nincs tudatában, mivel ekkoriban még csak kisiskolás, akit teljes mértékben lefoglalnak azok hihetetlen kalandok, amik kizárólag a hozzá hasonló korú, eleven és fantáziadús lurkóval történhetnek meg.

Tekintettel arra, hogy rendezett családi hátérrel rendelkezik, nem csupán ő szerepel ebben a naplónak nem nevezhető visszaemlékezés halomban, hanem szűkebb-tágabb környezete is minduntalan felbukkan, így a „napló” nem csupán annak a tíz évnél valamivel rövidebb időnek – az elbeszélő szempontjából – csúcspillanatait idézi fel, hanem egyúttal korrajz is a hatvan évek végéről.

Mindez cseppet sem szájbarágósan történik, hanem laza közvetlenséggel, mellőzve az utólagos szépítéseket, és elkerülve a kizárólag humoros jelenetek csapdáit. Na jó, annyit el kell ismerni, hogy majd minden fejezetben van min kacagni, kezdve a bevezetővel, amelyben a szerző (valóban) blamálja magát, az esküvői hetvenkedésen át az ezermesterek kényszeres építkezési vágyáig.

Nem véletlenül említettem hihetetlen kalandokat, mivel ha a Kárpát-medencéből északot (csak úgy általánosságban véve) elvarázsolt tájnak tartjuk, ahol telente metszően hideg és rettentő hosszú éjszakák teszik próbára a lakosságot, akkor Mikael Niemi írása alapján Pajalát kimondottan a mesék és a legendák földjének kell elképzelnünk.

Mert hol máshol indulhat el két hatéves Kínába minden felszerelés és kíséret nélkül, hogy aztán egészen Németországig jusson, mielőtt lebuknának? Hol történhet meg a világon olyan hőstett, amit négy siheder hajt végre reggeli áhítat során az iskolában, mikor is a „rákendról mjúzik” elsöprő erejű élményével lepik meg diáktársaikat és a tanári kart. És még hosszasan sorolhatnám.

Mindent összevetve azt kell mondjam, Mikael Niemi műve egyfajta egyvelege az őszinte, ám mégis szelektált naplónak és az olyan nevettetők regényének mint Wodehouse. Mindezek együtt vidámságot és komolyságot teremtenek, egyik ott oson a másik nyomában, ezért aztán az olvasó – pedig miközben fülig érő szájjal figyeli Matti kalandjait –, sokkal többet kap, mint holmi egyszeri humorgyűjteményt.

A kötet itt is megvásárolható