Főkép

Vitathatatlan tényként állítom, hogy a System Of A Down névre elkeresztelt csoport meghatározó szerepet játszik korunk fémes muzsikájában. Mezmerize című albumuk briliáns módon összegzi mindazt, amiért szeretni lehet és kell őket, „B.Y.O.B.” című számuk pedig négy percbe összesűrítve tartalmazza lemezeik lényegét. Sajnos ennek már két éve. 2006. augusztus 23-án adott koncertjükön hosszabb szünetet jelentettek be, és cáfolták a feloszlásról szóló híreszteléseket. Azóta mindenki a maga útját járja, nem alkotnak, nem játszanak közösen.

Ilyen előzmények után nem csoda, ha Serj Tankian, az örmény származású énekes/szövegíró fölös energiáit (versírás és más egyebek mellett) zeneszerzésbe ölte. Az eredmény hasonlít is meg nem is a SOAD hangzásához.
Erről Serj így nyilatkozott: „Nagyon változatos a hangzás – rengeteg különféle tónusú hangszer szólal meg. Ugyanazt az izgalmat éreztem ennél a lemeznél, mint a System első albumának készítésekor.”

A fő eltérés korábbi együttese és első szólóalbuma között, hogy az Elect the Dead nem annyira metal, inkább hard rock, sőt, még ennél is tovább megyek, amolyan kísérletezős rock – mindazonáltal vitathatatlanul remek. Ez megnyugvás számomra, hiszen számos szólókarriert választó énekesről derült ki az idők során, hogy zeneszerzői véna hiányában nem képesek érdekes muzsikával előrukkolni (lásd pl. David Lee Roth feledhető magánkarrierjét). Nos, ezúttal nincs baj a dalokkal.

A fő hangsúly egyértelműen Serj hangján van (ami legalább annyira jellegzetes, mint az Overkill torkaként ismert Bobby „Blitz” Ellsworth orgánuma), ami az összes számot uralja. Komolyan mondom, végig olyan érzésem volt, mintha megzenésített verseket hallanék. S ezzel nem is távolodom el túlságosan az igazságtól, a szövegek messze túlmutatnak az átlag popcsacskaságok színvonalán. A zenét és szöveget egyaránt jegyző énekes saját kedve szerint alkotott (s ezúttal Rick Rubin producert sem kellett meghallgatnia, miként az a SOAD utolsó két lemezénél történt).

A nyitószám („Empty Walls”) talán a legfémesebb opusz az albumon, harapós gitár hozza az alaptémákat, aztán némi lassulás következik, majd miközben Serj bejárja hangterjedelmének, vagy előadói lehetőségének teljes skáláját, gyorsítunk, majd ismét lassítunk. A fő dallam okosan lopakodik a slágereket jegyző memóriatárunk felé – emlékezetes szerzemény, nagyon jó kezdés. Erő és dallam, skandálás és ének keveredik egymással, pörögve a katartikus finálé felé.

Nem részletezem a tucatnyi nótát, azért a számomra legkedvesebbekről muszáj írnom pár szót. „Sky Is Over” – finom billentyűjátékkal kezdődik, majd bekapcsolódik Serj és Ani Maldjian éneke. Aztán belép a többi hangszer: az egész egyszerre rock, kicsit Queen-ízű kórussal kiegészítve, meg van itt még valami ismerős, de azonosíthatatlan elem.

A nyitó szerzemény után legjobban a „Lie Lie Lie” fogott meg. Ez is billentyűvel kezdődik, majd már jön is szembe a fő dallam. Mintha mini operát adnának elő, okosan megkomponált hangszeraláfestéssel. Mélység és lendület egyaránt megtalálható benne.

A lemez szemérmes módon első hallásra nem tárulkozik fel, igényli a többszöri, figyelmes hallgatást. Egyszerre szól a szívhez (vitathatatlanul érzelem – de nem érzelgősség – árad a számokból), és az angolul tudók örömére az értelemhez. Azt ugyan nem tudom, miként szólal meg mindez a koncerteken (októberben indult a turné), de ha Serj képes volt elkészíteni ezt a lemezt (felvételkor nagyon sok hangszeren ő játszott), akkor gondolom az élő fellépéseket is megoldja.

Nem mondhatok mást: a SOAD rajongók számára ajándék ez a lemez, az igényes, mai rock/metal kedvelők számára pedig kellemes meglepetés. Azért remélem nem kell még hosszú évekig várni a következő SOAD albumra.

Közreműködtek:
Bryan „Brain” Mantia - dob
John Dolmayan - dob
Dan Monti - programozás
Diran Noubar - gitár
Ani Maldjian - ének
Cameron Stone
Antonio Pontarelli - hegedű
Fabrice Favre

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Empty Walls
2. The Unthinking Majority
3. Money
4. Feed Us
5. Saving Us
6. Sky Is Over
7. Baby
8. Honking Antelope
9. Lie Lie Lie
10. Praise the Lord and Pass the Ammunition
11. Beethoven`s C***
12. Elect the Dead

Diszkográfia:

Elect the Dead (2007)
Elect the Dead Symphony (2010) koncert
Imperfect Harmonies (2010)

Kapcsolódó írások:

System Of A Down: Mezmerize (CD)
Ben Myers: System of a Down – Right Here In Hollywood