FőképTricia McMillan sikeres műsorvezető, aki épp karrierugrásra készül. Arthur Dent kimerítő keresés után szendvicskészítőként telepszik le a Lamuellán, hogy ott a Teljesen Átlagos Vadtulok húsából készítsen kivételesen remek szendvicseket.
Ford Prefect a Galaxis útikalauz utazó éttermi kritikusa, aki a kiadó szerkesztőségébe készül visszatérni.

Tricia McMillant, aki régóta afelett sóvárog, hogy évekkel azelőtt visszaszaladt táskájáért, és így nem távozott angolosan egy házibuliból egy földön kívüli idegennel, előbb egyik riportalanya lepi meg azzal, hogy beszélgetésükből kiolvassa titkos vágyát, majd a grebulonok szállnak le űrhajójukkal a kertjébe, hogy magukkal vigyék őt a Rupert nevű tizedik bolygóra.

Arthur Dentet, aki hiába keresi a Földet, Trillian döbbenti meg, amikor mintegy a derült égből száll le űrhajójával, hogy bemutassa neki és rögtön a gondjaira is bízza kettejük leányát, Vaktát.
A dolog kétszeresen is meglepő, hiszen Arthur emlékei szerint sohasem hált Trilliannal. Ám a Föld keresése közben fizetségként elpotyogtatott DNS-mintáknak, mint kiderül, kényszerből végül hasznát vette valaki.

Ford Prefect pedig nem a megszokott kiadóépületbe tér vissza, mivel a Galaxis útikalauzt felvásárolta a Multidimenzió Vállalat, akik – költséghatékonysági szempontoktól vezérelve – a jól megszokott, milliószámban elkelt kiadás helyett egyetlen példányt adnak ki, amely Szűrőtlen Érzékelésének köszönhetően teljességében látja a Minden Létező Dolgok Kusza Összevisszaságát, és így a létező összes dimenzióban megtestesül.

És ez minden bajok okozója. Az új Útikalauz ugyanis a párhuzamos univerzumokban mozog, jelen van, és kénye-kedve szerint változtat helyet az összes lehetséges világmindenségben.
És az új Útikalauz emellett az idő-visszarendezés technológiájával olyan folyamatokat indít el minden világegyetemben, hogy azok a valószínűség-tengelyek sorozatos kiiktatásával egyetlen végső cél eléréséhez vezessenek.

Így – nem tudom, valóban akartuk-e ezt, de – a felettébb helytelenül elnevezett trilógia ötödik kötetében végre (végre?) választ kapunk a végső kérdésre – azaz megtudjuk, miért épp negyvenkettő a válasz a végső kérdésre, és némi fogalmat alkothatunk magának a kérdésnek a mibenlétéről is.

Zavar, vagy sem a pedáns lekerekítettség kissé kiábrándító érzete, Douglas Adamset nem élvezni egyszerűen nem lehet.
És bár a Jobbára ártalmatlan nem az a felhőtlenül szórakoztató (és ilyformán tisztán irodalmi szempontból valamivel csekélyebb értékű) kötet, mint a Viszlát, és kösz a halakat, ebből a regényből sem hiányzik a sziporkázó, abszurd humor, a nyelvi lelemény, és a valóban természettudományos alapokra helyezett, mégis hihetetlen fantasztikum.

Kapcsolódó írás:Galaxis útikalauz stopposoknak (DVD)
Galaxis útikalauz stopposoknak – a tévésorozat (2 DVD)