FőképIdelent az erdőben három alapszabály van, amit be kell tartanod, ha nem akarsz halott vagy elveszett ember lenni.
Sose hazudj!
Sose maradj hét napnál tovább ugyanott!
És soha, de soha ne köss alkut a Sárkánnyal!

Ha mindezeket be tudod tartani, akkor talán alkalmas vagy arra, hogy idelent kóborolj és életben maradj. Az éjszakákkal vigyázz, mindig gyújts tüzet vagy csatlakozz más, idelent éjszakázó vándorokhoz!
Félelmeid próbáld meg félretenni, míg fel nem jön a Nap, bár ez sokáig úgysem fog sikerülni. Ne próbáld megérteni a Varázserdőt, csak fogadd el olyannak amilyen. Akkor majd megtalálod a kérdéseidre a választ.

Furcsa, felkavaró, megrázó élményben lehet része annak, aki Gaál Viktor könyvét elolvassa. Mint előszavában a nemrég elhunyt Szepes Mária is írja, alapvetően meg fogja változtatni egyes emberek életét.
Az biztos, hogy a Varázserdő az arra a legkisebb mértékben fogékony emberre is hatással van; megérinti ott valahol legbelül. És az a legkevesebb, hogy elgondolkodik saját magán, az életén, a világon.

És pár nap múlva, amikor azt hinné az ember, hogy elfelejti vagy elraktározza a kobakjában egy megfelelő helyre Gaál Viktor művét, az bizony újra előjön, és megint gondolkodóba ejt. És aztán megint. Legalábbis rám egyenlőre ilyen hatása van.

A történeten egyfajta kettősséget éreztem végigvonulni. Most az önmegismerésről, az önmegértésről vagy magam és a világ viszonyának megértéséről van szó? Lassan rájövök, hogy számomra mindkét „témához” köthető „segítség”.
Hiszen van még mit megismernem magamból és a világból is. De nem hiszem, hogy csak én vagyok így ezzel.
A „hogyan”-t meg nem tudom megfogalmazni és szavakba önteni. Valószínűleg úgysem mondana senkinek semmit.

Gaál Viktor könyve reményt és esélyt ad. Általa talán van esélyünk ebben a másokra csimpaszkodó vámpírokkal, a hatalomért a lelküket is eladni képes aranyszeműekkel és a mások iránt teljes passzivitást mutató szoboremberekkel teli világban megismerni, megmenteni emberségünket. Önmagunkat.

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk: testVérek
Arche / Egy boszorkány szerelme
Varázserdő
A tea színe

Regényrészlet:
Részlet Galál Viktor: Varázserdő című könyvéből