Főkép

Budapest, barátságosan napos arca helyett ezúttal a budai hegyek felett gomolygó szürke felhőkkel fogadta a messziről jött vendéget. Az esőre hajló időjárás miatt a Novotel aulájában ültünk le beszélgetni az 1948-ban született, a katonai pályáját az írásra felcserélő Robert Jordannal, aki a Beholder Kiadó meghívásának eleget téve érkezett a X. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, hogy – többek között – dedikálja rendkívül népszerű (Az Idő Kereke) fantasy sorozatának legújabb kötetét.

ekultura.hu: Ha jól tudom Ön szenvedélyes pipás. Az egyik ismerősöm szerint a pipás emberek egészen másként látják a világot. Ez tényleg így van?
Robert Jordan: Én nem így gondolom, de az ötlet nagyon jó, egyszer majd valahol felhasználom.

ekultura.hu: Gyermekkorában a bátyja rengeteget olvasott fel Önnek. Melyik volt a kedvenc könyve, illetve melyiknek volt a legnagyobb hatása?
Robert Jordan: A kedvencem, és egyben ez volt a legnagyobb hatással is rám, a Huckleberry Finn kalandjai. Ezen kívül szeretem John D. McDonald, Luis L’Amour (western), Robert A. Heinlein (sci-fi), Jane Austin, Charles Dickens és Mark Twain műveit.

ekultura.hu: Önnek van írói hitvallása?
Robert Jordan: Az álmaimat szeretném papírra vetni és elmesélni az embereknek. A középkorban élt mesemondók (Storyteller) kései utódának tartom magam. Ők hajdanán faluról falura vándoroltak. Megérkezvén valahová leültek a település szélén vagy közepén, letették maguk mellé a kalapjukat, és ha jó történeteket meséltek, akkor kaptak enni, inni, és volt hol aludniuk. Ha pedig rossz volt a mese, akkor szedhették a sátorfájukat.

ekultura.hu: Az Idő Kereke sorozat szereplőinek életét gyakran jóslatok alakítják. Hisz abban, hogy a csillagok befolyásolják az ember életét és jövőjét?
Robert Jordan: Nem.

ekultura.hu: Akkor esetleg az újjászületésben hisz?
Robert Jordan: Nem. Igazából a magam műkedvelő módján a legendák és mítoszok, illetve ezek találkozása, kapcsolata foglalkoztat. Végső soron ide vezethető vissza a fantasy meghatározása is, hiszen ez a műfaj olyan dolgokat (pl. szellemek, legendák) használ fel, amelyek nem léteznek, viszont úgy kezeli őket, mintha valóságosak lennének. Sokan, akik akarva vagy akaratlanul fantasyt írnak, mindezt nem vallják be, sőt, tagadják, mert nem igazán tartják teljes értékű irodalomnak. Én például a mágikus realisták művészetét fantasynek tartom, de biztos vagyok benne, ha valamelyik szerzőnek ezt így megmondanám, nem örülne neki.

ekultura.hu: Amikor elkezdte írni Az Idő Kereke sorozatot, gondolt arra, hogy ilyen terjedelmes lesz?
Robert Jordan: Amikor elkezdtem ezt az egészet, már akkor tudtam, mi lesz az utolsó könyvben. Kezdetben öt-hat kötetre gondoltam. Mindig, amikor leültem az aktuális könyvet megírni, átgondoltam, hogy mindazon eseményekből, amelyeknek meg kell történniük a teljes történetben, mi fog bekerülni az adott kötetbe. Aztán amikor elkezdtem írni, rájöttem, hogy az eredetileg eltervezettek közül több minden nem fér bele a terjedelembe, így ezek csúsztak tovább. Ennek köszönhetően már ott tartok, hogy tíz kötet megjelent és még két-három hátravan. Bár, igazából ezt csak remélem, hiszen bármi előfordulhat.

ekultura.hu: Az kiderült a szavaiból, hogy elsősorban a saját álmait szeretné papírra vetni. Hogy érzi, a befektetett idő és energia egyenes arányban van a sikerrel?
Robert Jordan: Mivel minden írónak erős egója van, számítottak bizonyos sikerre, de a tényleges mértéke engem is meglepett. Bevallom, nagyon-nagyon kellemes érzés.

ekultura.hu: Milyen a kapcsolata a rajongókkal?
Robert Jordan: Nem túlságosan szoros. Természetesen időnként előfordul, hogy egy-egy új könyv kapcsán találkozom az olvasókkal, esetleg együtt vacsorázom rajongói klubokkal, de nem jellemző.

ekultura.hu: Egyszer valahol azt nyilatkozta, hogy a sikerben az a legjobb, hogy a befolyt pénzből bármilyen könyvet megvehet. Meg tudja mondani, hány kötetes a házi könyvtára?
Robert Jordan: Jelenleg valamivel több mint 13.000 keménytáblás kötetből. (Amerikában lényeges különbség van a puhafedeles és keménytáblás kiadások megítélése között – a szerk.).

ekultura.hu: Ez fantasztikus. Meg tudja mondani, mennyi, és milyen típusú könyvet olvasott eddig, illetve olvas mostanában?
Robert Jordan: Nagyon sok könyvet kapok különböző helyekről, amelyeket elolvasás után továbbadok az ismerőseimnek. Ennek a gyakorlatnak az az oka, hogy nagyon jó a memóriám, és amit egyszer elolvastam, az meg is marad bennem, így nem szoktam kétszer elolvasni a könyveket, hiszen már nem olyan izgalmas, amikor az első pár oldal után eszembe jut a teljes történet.
Hogy milyen típusú könyveket olvasok? Nagyon sok bestsellert, igyekszem külföldi, nem angolszász könyveket olvasni, nagyon sok fantasyt, sci-fit. Ezen kívül rengeteg szakkönyvet, főként teológiai, történelmi, természettudományi és műszaki műveket. Fontos hogy érdekeljen, de gyakran a különböző lapokban megjelenő ajánlók, ismertetők alapján választok. Gyakorlatilag mindenevő vagyok.

ekultura.hu: Vannak kedvenc könyvei?
Robert Jordan: A szakkönyvek közül Jared Diamond: Guns, Germs and Steel-t, egyébként pedig Tolkientől A Gyűrűk Urát említeném meg. De ha most azt mondaná nekem, hogy elvisz egy lakatlan szigetre, és csak egyetlen könyvet vihetnék magammal, akkor soha nem indulnánk el, mert nem tudnám kiválasztani azt az egyet.

ekultura.hu: Tolkien kapcsán egy kérdés. Ön is félcédulás módszerrel dolgozik, mint Tolkien, akinek tizenhárom kötetben adták ki az asztalfiókokból előkerült jegyzeteit, vagy már kidolgozott elképzeléssel ül le a számítógépéhez (gondolom, azon dolgozik) és csak írja, írja a könyveit?
Robert Jordan: Én nem készítek jegyzeteket, minden a fejemben van. Egyébként igen, számítógépen dolgozom, ami ráadásul nem is a legújabb típus (itt következett egy mindenre kiterjedő leírás, egy némileg elavultnak tekinthető konfigurációról – szerk.). Az első regényemet kézzel írtam, a következő hármat már írógéppel, ami a harmadik után elromlott. Elvittem egy szerelőhöz, aki azt mondta, hogy nem lehet megjavítani, mert halálra vertem. Ezek után kénytelen voltam megvenni az első számítógépet, és ettől kezdve számítógéppel írom a regényeimet.

ekultura.hu: Ha most olvasná el az első kötetet, vajon elégedett lenne, vagy változtatna rajta?
Robert Jordan: Az első könyv tizenhárom évvel ezelőtt jelent meg. Ami a történetet illeti, azzal tökéletesen elégedett vagyok, valószínűleg most is ezt írnám. Viszont a stílussal lennének gondjaim, most ugyanis már sokkal jobban tudnám megírni. Egyébként, ha nem lennének határidők, valószínűleg állandóan ugyanazt a könyvet javítgatnám.

ekultura.hu: Az Idő Kereke sorozatban nagyon határozottak a nőalakok. Ezek a valós életből vett figurák, vagy így képzeli el az adott helyzetben a nőt, akinek cselekednie kell?
Robert Jordan: Életem során mindig erős, karakteres nők vettek körül, akik „megették” a gyenge férfiakat, így a családomban csak erős férfiak maradtak. A nagyapám egyébként a nőkkel kapcsolatban a következőt kérdezte tőlem: melyik élvezetesebb dolog, nyúlra vagy leopárdra vadászni? Egyébként egész életemben figyelem a környezetemben lévő nőket, néztem hogyan „működnek”. Mindig figyeltem arra, hogy a lehető legpontosabban ábrázoljam őket, legalábbis ahogyan én gondolom. Ez olyan jól sikerült – legalábbis a visszajelzések alapján –, hogy a női olvasók azt hitték, a Robert Jordan név valójában női szerzőt takar.

ekultura.hu: Hány nyelvre fordították már le a sorozatot?
Robert Jordan: Úgy huszonkét-huszonhárom nyelve. Legutóbb például török, tajvani és koreai kiadókkal írtunk alá szerződést.

ekultura.hu: Mennyire elégedett a különböző országokban megjelent különféle nyelvű kiadások külalakjával, fordításával?
Robert Jordan: Mindent összevetve elégedett vagyok, bár van egy-két ország, ahol kissé furcsának tűnik számomra a külső megjelenés.

ekultura.hu: Több helyen lehetett olvasni a történet megfilmesítésének lehetőségéről. Vállalkozna-e a forgatókönyv megírására?
Robert Jordan: Nem, mert nem az én műfajom. Bár a regényekre az opciót évekkel ezelőtt megvették, és szóba került film, tévé- vagy minisorozat is, eddig nem történt semmi. Egyébként most a dragonmount.com honlapon kezdtek el szervezni egy animációs filmet a sorozat első kötetéből, A Világ szeméből.

ekultura.hu: Mi a véleménye a sorozat alapján készült különféle számítógépes- és szerepjátékokról?
Robert Jordan: Egyikkel sem játszottam, de azok az ismerőseim és barátaim, akik kipróbálták, csak dicsérték őket. Ha nagy ritkán játszom, akkor inkább sakkozni szoktam a gépemen.

ekultura.hu: Került valamikor közvetlen kapcsolatba szerepjátékkal?
Robert Jordan: Amikor a fiam kicsi volt (most 34 éves – a szerk.), akkor játszottunk a barátaival D&D-t, és én voltam a Mesélő.

ekultura.hu: Ez körülbelül mennyi ideig tartott?
Robert Jordan: Hozzávetőleg három évig.

ekultura.hu: Legalább 8-9 éve Az Idő Kereke sorozattal foglalkozik. Naponta hány órát tölt írással?
Robert Jordan: Napi nyolc-kilenc órát írok, a hét minden napján. Tavaly például összesen hat napot pihentem. Igazából nagyon ritkán fordul elő ilyesmi. Beismerem, írásfüggő vagyok.

ekultura.hu: Amikor az írásairól van szó, kinek a véleményére ad leginkább?
Robert Jordan: Kizárólag Harriet véleménye érdekel. Ő az, aki ismer, és aki először látja az elkészült írásomat, ezért ő az, aki ellenőrizni tudja, hogy a történet mindent tartalmaz-e, ami a megértéshez szükséges. Hiszen előfordulhat, hogy a fejemben összeállt történetről a regényben nem mesélek el mindent, így egy kívülálló nem biztos, hogy megérti, amit mondani akartam. Azért, hogy ilyen ne forduljon elő, megfogadom Harriet javaslatait.

ekultura.hu: Hogyan ismerkedett meg a feleségével?
Robert Jordan: Annál a kiadónál dolgozott, amelyik kiadta az első könyvemet. Találkoztunk, megismerkedtünk, és úgy a harmadik könyv táján rájöttem, feleségül szeretném venni. Ez elég fura volt, hiszen a bevételi forrásomat készültem elvenni. A probléma úgy oldódott meg, hogy átvittem a könyveimet egy másik kiadóhoz, de azóta is Harriet szerkeszti a könyveimet.

És mintha végszóra érkezett volna, amikor éppen a sorozat befejezéséről beszélgettünk, feltűnt a színen Harriet, aki a kíváncsiskodók köréből a szálloda nyugodtabb részére vitte a férjét, aki némileg elfáradt az egymást váltó újságírók egész napos kérdéseitől. Elbúcsúztunk egymástól, majd néztem, ahogy megtermett alakja, őszbe hajló feje még jó darabig kimagaslott környezetéből, s mintha sétabotját is csak díszként, nem pedig szükségből tartotta volna magánál.