Főkép

A legtöbb minőségi regénysorozatra igaz, hogy a nagyjából egyformán magas színvonalon mozgó kötetek közül alkalmanként kiemelkedik egy, amire rögtön rásüthető a remekmű jelző. Ezek persze nem csökkentik a többi könyv értékét, de évek múltán mégis rájuk emlékszünk vissza élénkebben. Lawrence Block több mint 30 éve indult Matthew Scudder-sorozatában pontosan ilyen helyet tölt be a magyarul nemrég megjelent Nyolcmillió halál: a széria – és az egész életmű – egyik csúcsteljesítménye, nem is véletlenül tartják tőlünk nyugatabbra olyan nagyra a műfaj irodalmában.

A négy korábbi kötetben már elég jól megismert Scudder aktuális ügye egy prostituálthoz kapcsolódik: a vonzó, fiatal hölgy egy este felkéri nem hivatásos magánnyomozónkat, hogy segítsen neki kiszállnia a bizniszből. Nem sokkal később az utcalány stricijével folytatott megbeszélés a vártnál gördülékenyebben le is zajlik, ám egykori munkaadója hamarosan a nő brutálisan meggyilkolt holttestére bukkan; ezt követően pedig ő maga bízza meg Scuddert, hogy kerítse elő az elkövetőt.

Mindezzel, bár az ügy egyre kilátástalanabbnak tűnik, még talán meg is tudna valahogyan birkózni a nyomozó, de az alkohollal már nem ilyen egyszerű a helyzet: fel kell ismernie, hogy leküzdhetetlen vágya a pia után betegség, és ha nem képes ezt legyőzni, meghal, halála pedig egy lesz a nyolcmillióból.

A kerek 25 éve született könyv, mely az évforduló alkalmából kint míves új kiadásban jelenik meg (a szerző által ebből az alkalomból írt utószó itt olvasható magyarul), talán a legfontosabb darabja a szériának: lezárul benne valami, amit az író is nagyon jól érzett, és a hatalmas kritikai siker ellenére úgy gondolta, ezzel végleg befejezi a sorozatot.

Az olvasónak sem nehéz látni a minőségbeli különbséget a korábbi négy Scudder-sztori és a Nyolcmillió halál között: az előző kötetek, legyenek bár remekül megírt, kimondottan erős stílusban előadott történetek, mégiscsak a magánnyomozós krimi hagyományára nagyon építő, színe-java zsánerregények. Ezzel szemben, bár a főhős alkohollal való küzdelme jelen van a sorozat kezdetétől fogva, már az aktuális könyv első néhány fejezetéből is érezhető, hogy ezúttal Block jóval mélyebbre kíván ásni.

A Nyolcmillió halál ugyanis amellett, hogy az előző részekhez hasonlóan teljesen szabályos magánnyomozós történetet ad, egy teljesen más szinten is érvényesül: szívszorító krónikája egy alkoholista kapálózásának, illetve magának a felismerésnek, hogy ha nem képes ellenállni a pia utáni vágynak, akkor vége, nincs tovább.

A feladat természetesen nehezebb minden komplikált bűnügynél: hiába ül be alkalmanként egy-egy AA-gyűlésre, hiába érzi néha jól magát, és hiába elég meggyőző fenyegetés a több napos emlékezetkiesés élménye, ha Scudder orvosi eset – ugyanakkor, mint azt egyszer fájdalmas éleslátással megfogalmazza, egy lemészárolt kurvákkal, meglőtt zsarukkal, meggyilkolt ártatlanokkal teli városban talán nem is érdemes józannak maradni. (A főhős egyéni egzisztenciális problémája mellett a könyv kisebb hangsúllyal bár, de érinti a nagyvárosi lét ellehetetlenülését is.)

A többrétegű regény tehát minőségét és hosszát tekintve is egyértelmű továbblépést jelent a sorozat korábbi darabjaihoz képest: szemben az előző könyvek egyestés kalandjaival, a Nyolcmillió halál már jóval nagyobb lélegzetű munka (akárcsak a széria ezután következő tagjai), és ez abszolút előnyére válik – nem szócséplésről, vagy öncélú részletezésről van szó, hanem egy jóval kifinomultabb gondolkodásról.

Az első négy kötet száraz, lecsupaszított stílusa az aktuális könyvben valamelyest módosul is: egyszerű, de húsbavágó mondatok még mindig szép számmal akadnak, azonban már nem a minimalista hozzáállás jellemzi a regényt. Ráadásul a bűnügyi irodalom statikus, változatlan személyiségű magánnyomozóival (és általában a sorozathősökkel) szemben Scudder folyamatos alakuláson megy keresztül, és ez a Nyolcmillió halálban legalább olyan fontos, ha nem lényegesebb, mint a bűntény maga: a könyv így egyszerre olvasható hagyományos krimitörténetként, és – talán nem túlzás ezt állítani – önálló, szépirodalmi igényű műként.

A hazájában Edgar-díjra jelölt, Shamus-díjat nyert Nyolcmillió halálban tehát Block túltesz minden korábbi köteten, így nem is kérdés, hogy a kint műfaji klasszikusként számon tartott könyv a zsáner rajongói számára igazi kincs, hazai megjelenése pedig maga a nagybetűs hiánypótlás. Szerencsére a szerző maga is tisztában volt vele, hogy hiába jutott el itt látszólag végpontra a sorozat, hiba lenne megállni, így azóta további tizenegy kötettel bővítette a Matthew Scudder-krónikákat – reménykedjünk, hogy egyszer magyarul is teljessé válhat a gyűjtemény.

Részlet a regényből