FőképStuart Moore, aki a szöveget jegyzi, elismert regény- és képregényíró. Olyan művekben működött közre, mint a Firestorm és JSA: Classified (DC); a Rozsomák (Marvel); illetve a Csillagkapu: Atlantisz.

Christopher Schons, aki a rajzokat jegyzi, chicagói rajzoló, illusztrátor és tervező. A Földfény előtt a Vertigo Comics Luciferjén és a Dark Horse Kiválasztottján dolgozott.

No és hogy mit is hoztak össze nekünk ezek ketten? Leginkább egy kellemes kis sci-fi mangát, mely leginkább a 13+ korosztályú fiúk/férfiak érdeklődésére tarthat számot. Persze ez nem szentírás, de nagyjából fedi a valóságot.
Nekem persze kicsit fura, hogy 13+-os, és az első fejezetben meghal három gyerek. Sőt, nem is az a fura, hogy gyerekek, hanem hogy egyáltalán: halál. Hiszen a Mangattack sorozat eddigi köteteiben nem volt ilyesmi. És bevallom őszintén, nem is igazán számítottam rá.

Persze nem csak ez az egyetlen különbség a sorozat többi köteteihez képest. Hiszen nem lehet nem észrevenni, hogy ez az első olyan darab, melyben a cselekmény fejezetekre bontva tárul a kedves olvasó szemei elé.
A fejezetcímek pedig meglehetősen sokat mondóak, sőt, talán nem túlzás: önmagukért beszélnek.

Bevezetés: Mindörökké
Első fejezet: Dudva-blues
Második fejezet: Kihágások
Harmadik fejezet: Találd meg a saját utad
Negyedik fejezet: Hatalmas ugrások
Ötödik fejezet: Minden

De lássuk, miről is szól a történet.

2068-at írunk. Helyszín a Földfény Holdkolónia, egy nemzetközi tudományos kutatóállomás. Az itt élő emberek száma nem haladja meg a 300-at. Sőt, igazából el sem éri. De nem is ez a lényeg.
Hanem az, hogy szigorú szabályok vannak, melyeket egyesek brahiból nem tartanak be. Ennek eredményeként három gyerek teljesen értelmetlenül meghal. A kolónia vezetőjét családostól hazaküldik a Földre.
Ennél pedig kevés nagyobb büntetés szabható ki valakire, aki eljutott a Földfény Kolóniára.

Akit helyette kineveznek, az nem más, mint történetünk főszereplőjének édesapja, Mr. Cole. A 15 éves Damon először jár a Holdon, vagyis nem ismeri a helyi viszonyokat. Meg aztán nem is nézik jó szemmel.
Egyrészt az apja szerepe miatt, másrészt mert az anyukája a Földfény Akadémia első évfolyamának tanára lesz. Ide jár Damon is. Ciki.
Ráadásul megismerkedik egy kedves lánnyal, Lise-zel, és annak erőszakos barátjával, aki riválisként tekint rá. Még cikibb.

Vajon képes lesz-e Damon alkalmazkodni a szokatlan környezethez, és beilleszkedni a helyi fiatalok közé, vagy esetleg…? De erre jobb nem is gondolni. Mint ahogy arra sem, hogy Damon édesanyja személyében miféle veszély szabadult a világra.

Nem tehetek róla, a Mangattack sorozat kötetei közül ez tetszett a legkevésbé. A történettel nincs semmi baj, sőt, kifejezetten jó, de a rajzok valahogy összecsapottnak, kidolgozatlannak tűnnek.
Olykor túlságosan elnagyoltak, sötétek, és hiányoznak az átmenő tónusok. Emiatt sokszor nehéz kivenni, mit is látunk. Arról nem is beszélve, hogy a szereplők ruhája sokszor csak a kontúrok miatt különül el a háttértől.

Nem vitatom, hogy ennek a technikának is megvan a maga szépsége, ám nekem nem jött be igazán. Talán a következő részben sikerül jobban összebarátkoznunk.