FőképAz ’50-es évek Dublinjának koldusaitól a Marsra leszálló expedícióig, az amerikai polgárháború egyik nagy csatájának előestéjétől a lebombázott Chicagóig ki tudna egy lélegzettel elröpíteni minket?
Csakis Ray Bradbury, a Mesemondó.

Noha a Bradbury hívószóra a két alapmű az, ami többnyire beugrik (Marsbéli krónikák és Fahrenheit 451), egy negyvenéves írói pályafutásról beszélünk, s ennek megfelelően könyvek tucatjairól.
A magyarul eddig megjelent novelláskötetek többnyire a termés elejéből-javából mazsoláztak, az olyan, ma már kanonizált darabokból, mint pl. a „Ködkürt” vagy „A mosoly”.

A most megjelent és a következő néhány kötet viszont olyan korszakot ölel át – ötvenes évek vége, hatvanas évek eleje –, amely talán kevésbé ismert, ám ugyanilyen erős.

A témák rendkívül változatosak, s a kategorizálást nemigen tűrik. Egy napkitörés nyomán megszűnik minden televízió program, s az emberek kénytelenek kilépni a való világba, hogy folytatni tudják az életet („Majdnem világvége”); mindez földközelből, illetve emberközelből ábrázolva.

Szerencsére Bradburyt mindig az ember érdekelte, nem a technika, s ennek köszönhetően nehezen avul. Az ember áll „A vakáció” középpontjában: egy szerencsétlen kívánság miatt egy háromtagú csoport örök vakációra ítéltetett a kihalt Földön.

Akad azonban „rendes” kortárs novella is: egy sikeres író ellátogat volt pártfogójához, aki képtelen kitörni a munka–pénz–munka körforgásból, s tehetetlenségét itallal öntözve csúszik egyre mélyebbre a kétségbeesésbe („Csapdosó szárnyak”).

Néhány történet helyszíne Dublin (ahová Bradbury anno a Moby Dick forgatókönyvének megírása céljából utazott), s olyan erősen ír arcokat kapunk, hogy az is rájuk ismer, aki sosem járt Írben (pl. „Himnuszfutók”, ahol az unatkozó, elmés írek azon versenyeznek, ki ér ki a moziból a film vége és stáblista kezdete közti időben).

Néhány sztori pedig Mexikóba visz el, a nyomorba és az egzotikum világába; pl. „Juan Díaz életműve” valójában halálmű, hiszen az életében koldusszegény Juan azzal menti meg a családját, hogy holtan holtat játszik a turistáknak.

Akad meseszerű történet is: egy vénasszony bezárkózik a házába, senkit nem enged be, a halált se, ám akkor egy rejtélyes ifjú egy különös italt ajánl, amely révén újraélheti a tizennyolcadik születésnapját… aminek persze rettenetes nagy ára van („A halál és a szűz”).

Vagy a hajóskapitány meséje, aki egy pohár víz miatt elvesztette feleségét, hátat fordít a tengernek és a szárazföldön éri utol a végső szélcsend („Vizeidről hazatérvén”).

Noha a Mesemondó a mai, irodalmilag néha posztmortem érzetű világban archaikusnak hat, ezek a novellák igenis meséket kínálnak a szó tiszta értelmében: történeteket, amik lekötik a figyelmünket, pihentetnek, érzelmileg stimulálnak, úgy, hogy közben mentesek a szélsőségektől. Bradbury így tud írni. Élvezzük.

A kötetben szereplő novellák:
Az öröm masinériái
A várakozó
Tyrannosaurus Rex
A vakáció
A kisdobos Shiloh mellett
Srácok! Ültessetek óriásgombát a pincébe!
Majdnem világvége
Vizeidről hazatérvén
Talán elmegyünk
El Día de Muerte
A tetovált asszony
Akik úgy élnek mint Lázár
Ritka művészet, ihlet és csoda
És így halt meg Riabouchinska
A koldus az O’Connel hídon
A halál és a szűz
Csapdosó szárnyak
A sors tenyerén
Juan Díaz életműve
Szabadjegy a Chicagói Bombatölcsérbe
Himnuszfutók

A szerző életrajza

Kapcsolódó írás:Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (Bárka Színház - 2011. február 26.)