Főkép

Ahol romantika és modernizmus összetalálkozik, ezen a különös, tünékeny horizonton, többnyire rendkívüli érzékenységgel megírt művek születnek. Amilyen Hermann Hesse első regénye, a Peter Camenzind is.

Tagadhatatlan a romantikus hatás és hangütés, hiszen a rousseau-i „vissza a természethez” témája mellett maga a forma, a cselekményszerkezet is önkéntelenül Goethét idéző fejlődésregény-motívumokból épül fel. Ám a Peter Camenzind mégsem hagyományos értelemben vett fejlődésregény; sokkal inkább önmagunkra találás-regény, amire a legjobb példákat már nem a romantikában, hanem a korai modernizmusban találjuk. Ilyen James Joyce nagyszerűen megírt Ifjúkori önarcképe, de csíráikban ugyancsak hasonlóaknak tekinthetők Henry James két kultúrát ütköztető regényei, mint amilyen a Hesse első hosszú elbeszélése előtt egy évvel megjelent A követek (The Ambassadors).

Peter Camenzind, a könyv főhőse és saját élettörténetének elbeszélője ugyanis egy korlátolt, az egyéni kiteljesedést gátló szabályokba merevedett közösségből szakad ki, és ismerkedik meg egy elsőre műveltebbnek, finomabbnak mutatkozó, nyitottabb világgal. Ám ez a világ sem tökéletes. A párizsi zsurnalisztáskodást csupán egy rövid megjegyzésben említi a narrátor, akinek magába zárkózottsága ellenére emberi kapcsolatainak alakulása áll élete középpontjában.

E sajátságos érzékenység, a magányos farkas-lét, a nem kötetekre rúgó versfüzéreket kiadó, hanem költőien élő költő, a polgári élet iránt érzett ambivalencia, a bormámor szeretetének témái mind-mind megjelennek, kiteljesednek Hesse későbbi regényeiben. És míg a második komoly kísérlet, a Kerék alatt még borúlátó véget ér, addig az érett, nagy művek egyfajta optimizmussal szemlélik az elidegenedést – a modernizmus egyik meghatározó toposzát.

És meglehet, mégsem ettől igazán modern a hessei életmű, sem e regény. Hanem a lényegre törő, ugyanakkor lírai alaptónusú nyelvezet miatt, amely a világirodalomban leginkább F. Scott Fitzgeraldéval, saját házunk táján pedig Márai Sándoréval rokonítható. Máraihoz ezen felül a filozofikus hangvétel is köti Hessét, habár a bölcselkedés, az elveszett vagy sosemvolt idillek sztoikus-poétikus analízise akár közép-európai irodalmi jegyként is felfogható.

Mielőtt belevágnánk tehát Hesse „kötelező” darabjaiba, mintegy ráhangolódásként érdemes belekóstolni az első nagyobb lélegzetű műbe. A Peter Camenzindtől ugyanis többé-kevésbé mindent megkapunk, amit egy Hesse-műtől kaphatunk, ám a regény (legalábbis a rákövetkezőkhöz képest) közvetlenebb, kevésbé elvont hangvétele olyan, akár egy pohár könnyű rizling egy butélia sötétvörös burgundi előtt.

A Cartaphilus Kiadó Hesse-életműsorozatában eddig megjelent kötetek:

Peter Camenzind
Rosshalde
Knulp
Gyermeklélek - Klein és Wagner - Klingsor utolsó nyara
Gertrud
Kerék alatt
A fürdővendég - Nürnbergi utazás
Pillantás a káoszba (tanulmányok)
A pusztai farkas
Assisi Szent Ferenc gyermekkorából (legendák)
Narziss és Goldmund
A varázsló gyermekkora (mesék)
A márványmalom (Válogatott elbeszélések I.)
Az üveggyöngyjáték
Csodálatos ifjúság (Válogatott elbeszélések II.)
Napkeleti utazás
Az álmok háza (Válogatott elbeszélések III.)
Sziddhárta
Demian
„Kedves és tisztelt barátom” – Hermann Hesse és Thomas Mann levelezése

A szerző életrajza