FőképSzeretem az olyan könyveket, amik meglepetést tudnak okozni. Főleg ebben a látszólag egyszerű, ugyanakkor rendkívül bonyolult műfajban. Amelyben nem könnyű maradandót alkotni.
Ty Robinson regénye, ha nem is éppen maradandó, mindenképpen ígéretes. És legfőképpen figyelemre méltó.

Egyrészt mert annyi szálon fut a cselekmény, hogy kis túlzással akár egy komoly gubanc (esetleg gordiuszi csomó) is kerekedhetne belőle, másrészt Robinson olyan erős és határozott kézzel vezeti a szálakat, hogy keze nyomán a minta lassan összeáll, a mű elkészül, és a végeredmény láttán mi csak ámulunk és bámulunk.

Hiszen nem erre számítottunk. Pláne nem a cím alapján. Ami sokkal inkább utal akár vérfarkasra, doppelgängerre, plasztikai műtéten átesett bűnözőre, önmagát ügyesen elmaszkírozó színészre, vagy bármi másra. De arra semmiképpen sem, amit a szerző kihoz belőle.
Bár így utólag belegondolva sokkal előbb rá kellett volna jönnöm az igazságra. De nem jöttem. Mert Robinson elhomályosította a látásomat. Na nem ködösítéssel, nem tereléssel, hanem nagyszerű meseszövéssel, remek jellemrajzokkal és leírásokkal.

Sőt, azzal, ahogy a hűvös, kimért logikát elegyíti a kiszámíthatatlan érzelmekkel. Úgy citerázik az idegeinkkel, mint egy tapasztalt mester, akinek a kisujjában van a nagyok tudása. Pedig se nem mester, se nem tapasztalt. Legalábbis semmi erre utaló nyomot nem találtam. Lehet, hogy tényleg nincs, de az is lehet, hogy csak nem kerestem eléggé.

De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy a semmiből feltűnt színész, Terry Nolan története izgalmas, megrázó és feledhetetlen.
Mint ahogy az is, ahogy Terry élete összefonódik a sok fiatal lánnyal, akik rajonganak érte, ám egyesek ezért súlyos árat fizetnek; a venezuelai alvilág egyik nagyhatalmú emberével, aki évek óta üldözi fia gyilkosát; illetve mindazokkal, akik kapcsolatba kerültek vele az eltelt évek során.

Szeretem ezt a könyvet. Úgy ahogy van. Letettem róla, hogy magyarázatot találjak erre az érzésre. Egyszerűen csak hagyom, hogy hasson rám. Mert olyan nagyon jó érzés. És mert olyan régen nem éreztem már így egy könyvvel kapcsolatban.