Főkép

Valljuk be, az amerikai film a sekélyes, ugyanakkor vérprofi szórakoztatáson kívül az utóbbi évtizedekben nem sokat adott. Akadnak persze ritka kivételek. Az indiai származású M. Night Shyamalan mellett elsősorban Jim Jarmuschra és Woody Allenre gondolok. Woody Allenre, akinek egyetemessége (radikálisabb megfogalmazásban: európaisága) több, egymagában is meghatározó tényezőből fakad. Allen nem csupán filmrendező, forgatókönyvíró és színész, hanem eddig három novelláskötetet publikált (humoros, posztmodern) szépíró is. Ekként jól ismeri a világirodalmat, tisztában van a szellemi trendekkel és a kortárs poétikával. Művészi világfelfogása a New York-i kultúrelit évszázados hagyományokhoz visszanyúló gyökerein át táplálkozik. Végül, ám még véletlenül sem utolsó sorban, a mozgókép világából vett példaképe a svéd Ingmar Bergman, akinél artisztikusabb és filozofikusabb filmrendezőt keveset ismerek.

A Match Point pedig - akárcsak egykor a Hanna és nővérei, majd a Férjek és feleségek - mindenekelőtt Bergman hatását mutatja. A film tematikus fókuszpontjába a házastársi hűség (hűtlenség), a biztos megélhetéssel szembeállított, fékezhetetlen vágy, a barátság és a szexuális értelemben vett árulás került. Az akár lerágott csontnak is nevezhető témáknak egy, már a Melinda és Melindá-ban központi szerepet játszó filozófiai kérdésfelvetés ad új életet: milyen szerepet kap életünkben a szerencse, sorsunkat mily mértékben határozzák meg a véletlenek? A „főhős”, egy profiból lett teniszedző, egy szerencsés véletlen folytán megismerkedik a dúsgazdag Tom Hewett-tal és családjával. Tom nővére, Chloe már első találkozásukkor beleszeret a művelt (irodalom- és operakedvelő), ambiciózus Chrisbe, Chris ugyanakkor szemet vet Tom menyasszonyára, a femme fatalként a férfiakat nevetséges erővel csábító, küszködő színésznőre, Nolára.

A ragyogó, és ellenállhatatlanul vonzó Scarlett Johansson alakította Nolában (a szintén amerikaiból európaivá visszavedlett) Henry James legemlékezetesebb nőalakjaival való párhuzam fedezhető fel. Akárcsak Daisy Miller, Millie Theale vagy Isabel Archer, a kissé frivol, ám jó szándékú és erkölcsi integritását mindvégig megőrző amerikai lány a karrierjükért mindent, még lelki békéjüket is feláldozni képes, elzüllött óvilági ifjak áldozatául esik. A szerelem és szenvedély, a karrier, hűtlenség és csalás problematikáját ráadásul Allen - többszörösen (késő) posztmodern csavarral - a filmben egyetlen rövid pillanatra felbukkanó Dosztojevszkij-regény, a Bűn és bűnhődés kontextusába helyezi. A morális alapon sokak számára nyilván erősen kritizálható, vagy akár egyenesen elfogadhatatlan végkifejletben a rendező-forgatókönyvíró nem erkölcsi ítéletet mond, hanem a valóságot bölcseleti alapú kegyetlenséggel megmutató tükröt tart elénk.

A Match Point arisztotelészi értelemben véve tökéletes alkotás. A dráma egyetlen jelenetét, sőt, egyetlen másodpercét sem lehetne úgy eltávolítani, hogy ne sérülne a költői egész. Minden összefügg, minden szín, minden díszletelem, minden mozdulat jelképértékű. Az egész film szigorú, pazarlásmentes, ugyanakkor hiánytalan, egységes művészi és bölcseleti eszmevilágként kibontakoztatott rendszerré áll össze. Túlzásokba nem szeretnék esni, de az Annie Hall óta talán ez a film Woody Allen lelkünkben legmélyebbre leásó darabja.

A DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: angol (DD 2.0), magyar (DD 2.0)
Felirat: angol, magyar
Kép: 1,85:1 (16:9)

Extrák:
Előzetesek