Főkép

Igazság szerint nagy gondban van az, aki erről a könyvről szeretne ajánlót írni. Ennek elsősorban az az oka, hogy a társadalomnak egy relatíve kis hányada ismeri ezt a fajta szórakozási formát, másfelől pedig aki ismeri, másként értékeli, ha profi versenyjátékosról, másként, ha kezdőről van szó.
Ezért egy általános jellemzés helyett elmondom, mit kaphatnak a két külön csoport képviselői a forintjaikért. Kezdem a kezdőkkel.

A gyűjtögetős kártyajáték fogalma kis hazánkban egy átlagembernek nem mond sokat. Ez a szórakozási forma Amerikából indult ki, lényege, hogy a játékosok a rendelkezésre álló választékból (esetenként több tízezer lap, ami folyamatosan bővül) állítják össze saját paklijukat, azokból a lapokból, amit az idők folyamán összegyűjtöttek (megvásároltak). A kombinációk száma így szinte végtelen.

A hagyományos kártyajátékokkal ellentétben a játékosok kizárólag ebből a (saját) pakliból húznak, s ebből játszanak ki lapokat. Témájuk esetenként eltérő, de a fantasy témájú játékok a legelterjedtebbek.
Ilyen játék a HKK (Hatalom Kártyái Kártyajáték) is, ami igen nagy múltra tekint vissza, ugyanis ’95 óta elérhető, és azóta is folyamatosan virágzik.
Mint minden játéknak, a HKK-nak is megvannak a maga szabályai. Ezekről, a játékról általánosságban, illetve a lapok magyarázatáról olvashatunk a Nagy HKK Könyvben.

Amit negatívumként tudnék megemlíteni ebben a kategóriában, az a példajáték hiánya, illetve a szöveg nyelvezete, mivel gyakran használnak szakszavakat, szlenget, az egyes cikkek írói feltételeznek egy bizonyos fokú HKK-s ismeretet, gondolkodásmódot.

A haladó/profi játékosok a teljes laplista miatt fogják haszonnal forgatni a könyvet, amely laplista gyakoriságra, színre, kiadásra, stb. kiterjedően az összes lapot felsorolja, illetve ismerteti a paklikat.
Érdekességként pedig egy rövid élménybeszámoló olvasható a 2006-os Nemzeti Bajnokságról, a lapok készítéséről, a kulisszatitkokról, továbbá két interjú (Panyik Zoltánnal és Rém Andrással), a páros verseny ismertetője, illetve a Kronológia.

A profi kategóriában mindenképp negatívumként említeném, hogy a szerzők nem kézikönyv jelleget adtak a könyvnek, inkább egy általános ismertetőt adtak ki, néhány újdonsággal, illetve érdekességgel.
Hosszabb távú felhasználhatóságról viszont nem beszélhetünk, továbbá egyes cikkek, paklik visszaköszönnek, ha az ember rendszeres olvasója az Alanori Krónikának.

Amit mindkét kategória játékosai élvezni fognak, azok a novellák, a rejtvények, illetve a képgaléria. Ha már a képeknél tartunk, érdemes megemlíteni a könyv képgazdagságát. A szerzők ebből a szempontból kényeztetni akartak minket, így rengeteg képet láthatunk a lapokról, illetve fotókat a készítőkről, versenyekről. Minden érdeklődőnek, gyűjtőnek kötelező darab!